Pajzán krónikák III.

Csendben várok. Viszonylag kényelmesen. Amennyiben annak mondható, hogy egy szállodai franciaágyon fekszem kikötözve egy szál fekete fűzőben és szemmaszkban. Szinte látom magam kívülről milyen látványt nyújthatok egy "műértő" számára vagy akár egy a bdsm műfaját egyáltalán nem ismerő személy számára. Valószínűleg megkérdezné, hogy ezért vajon mennyit fizettek nekem, fel sem merülne, hogy én ezt teljes odaadással az Uram kedvéért, öröméért, szolgálatáért teszem. A szobapincérre várok. Minden olyan gyorsan történt a kikötözésem után, nem számítottam rá, hogy ez is a szeánsz része lesz. Először magamban még hitetlenkedtem, hogy biztosan csak viccelnek, csupán a reakcióimat tesztelik, de aztán valóban hívták a recepciót és pezsgőt rendeltek. Furcsa érzés, hogy mindez a fejem felett történik, nem szükségeltetik sem a beleegyezésem, sem a véleményem. Teljesen kiszolgáltatottnak érzem magam, de valahogy megnyugtat a tudat, hogy nem vagyok egyedül, az Uram nem engedné, hogy rossz történjen velem. Ellenkezni semmi értelme, de eszembe sem jut, mert engem is nagyon felizgat ez a játék, semmi esetre sem szeretném elrontani. Vajon bejön a pincér? Mit fog szólni? Megijed majd a helyzettől vagy tetszeni fog neki? Gondolatmenetemet halk kopogás szakítja félbe. Időérzékem ismét cserben hagyott, de úgy gondolom, viszonylag gyorsan megérkezett az ital. Beinvitálják a fiút, aki mintha remegő hangon szólna miután átlátja a helyzetet. Kérnem kell, hogy töltsön nekünk és ő igyekszik megszolgálni a borsos borravalót. Ő is szolgál, csak másképp, és módfelett élvezem, hogy ő sokkal jobban zavarban van, mint én. Kezdem azt érezni, a ribanc képzésem ezen a ponton vesz olyan irányt, ahonnan már nem tart vissza a szégyen és merem élvezni az alárendeltség adta szabadságot. Elküldik egy harmadik pohárért, és természetesen lelkesen hozza, csak hogy még egy pillantást vethessen erre a szürreális közjátékra. Akkor már kioldozva, térdelve várom az ágy mellett, de még mindig maszkban. Számára nincs arcom, nincs személyiségem, úgy fog rám emlékezni, mint egy ribancra, és nem arra a szégyenlős, visszafogott másik nőre aki szintén bennem lakozik. Ebben a percben ezt egyáltalán nem bánom, belemerülök a szerepbe. Az utasítás szerint megszólítom és kérek én is a pezsgőből. Szerencsére nem futamodik meg. Hallom, ahogy közeledik felém, elképzelem, ahogy félszegen lehajol hozzám, aztán a számhoz ér a pohár és finom édes nedű folyik a nyelvemre...