2014. 12. 02. 22:34 | Megjelent: 1043x
... Még mindig érezni vélem a tegnapi lecke helyét a hátsómon és ha megnézem, még némi halvány nyomait látom is. Korábban úgy gondoltam, soha többé nem történhet meg velem, hogy egy ilyen "játéknak" nyoma marad, és most mégis furcsa mód inkább vagyok büszke rá, mint sajnálom. Ismét elfog a bizsergető izgalom érzése, amikor arra gondolok, hogy térdeltem ott az ágyon arcomat a lepedőn nyugtatva, lábaimhoz kötözött kezekkel. Ahogy várom a büntetést, mert helytelenül viselkedtem, mert szófogadatlan voltam. Az arcomat beborító hajamon át látom, hogy a nadrágszíjat veszi elő. Valahogy nem erre számítottam, de ellenkezni ebben a helyzetben úgysem tudok és nem is akarok. Még mindig különös nekem ez a szigorúság Tőle, de már készültem, sőt vágytam is rá. Fájnak az ütések, csípnek és égetnek, és amikor azt hiszem, talán nem lesz már sok hátra, kiderül, hogy még csak el sem kezdtük. Majd akkor állunk neki, ha kitalálom, mennyit érdemlek. Próbálkozom, de rá kell jönnöm, hiába. Jobb, ha beletörődök, hogy nem fogom megúszni. Végül eltalálom, tízszer kell majd nekem számolnom minden ütés után. Összeszedem magam és igyekszem elviselni. Az egyik ütés jobban fáj a másiknál, de próbálok inkább arra koncentrálni, milyen jól esik amikor szünetet tart, ahogy az érintése lesimítja rólam a fájdalmat. Fogalmam sincs, mennyi ideje térdelek itt, mert bűntudatom és szégyenérzetem elhomályosítják az időt. Az eloldozásom után azt az utasítást kapom, hogy feküdjek hasra, de izgek-mozgok, mást csinálok. Örülök, hogy kiszabadultam, ismét elfelejtem a szófogadást. Keményen rám szól, amit csak komolyan lehet venni. Aztán még játszik velem, tudja, nem szoktam ahhoz, hogy teljesen kikapcsoljam a saját akaratomat és reflexeimet. Megérdemlem az ismételt fegyelmezést és szerencsém van, hogy csak szóban kapom. Most már moccanni sem merek, szótlanul fekszem hason az ágyon tűzpiros arccal és hátsóval, és az engedélyére várok. Magamban megfogadom, hogy megtanulom a leckét, mert nagyon szeretnék megfelelni. Megfelelni magamnak, hogy bebizonyítsam, képes vagyok rá, és még ennél is jobban szeretnék megfelelni Neki, hogy büszke lehessen rám...
Hozzászólások (0)