Pálcával neveltek. Korbács alatt tartva.

Ki használta. Tudta hogy szégyenlem a dolgot. De ha jól viselem magam.
Nem mondja el. Használta hát a szíjat, vesszőt. Aztán kedvére tettem
mindent. Tettszett nekem is a dolog. Durvaságig ízléstelenség mentesen.
Kisebb munkákat is rám bízott. Épen egy vessző seprűt készíttetem neki.
Mikor átjött a szomszéd asszony Ica néni. Aki szolt hogy mutassam meg
hogy tudok vele seperni. Nem seprek nem vagyok lány, nem csinálok ilyet.
Majd Aranka meg mutatja. Tréfálni próbáltam.
De nagyon nagy haragra gerjedt. Maga elé parancsolt. Be dőlni, parancsolta.
Lehajoltam Gondoltam kapok néhányat. De ö a combja közzé vette a nyakam.
És náspángolni kezdet, csak az egyik oldalt. Iszonyian fájt.
Ica nénit hangját hallottam. Tied a feneke egyik fel enyém a másik.
Amíg bírjuk. Vigyázz a vékony bőre ne repedjen ki.
Majd eszméletlenségik vertek. Majd Aranka a sarokba térdepeltettet.
Éget a fenekem kegyetlenül. Mikor elengedett, meg mondta mikor
menjek hozzá. És hogy ezért nagyon meg lakolok. Mert ellenkezni
mertem.

Zsófia_úrnő
(EMPRES)