Kötődés

❤️
Ez nagyon szép
❤️

Köszönöm szépen! :)

Kedves Eloni.

Te fiatal vagy, ne várj senkire, menj tovább az utadon. Rengeteg valós történés lesz még az életedben, hagyd hátra ezt a múltadat.
Legyél nagyon boldog:).

Lehet úgy, hogy amikor már toxikus is, nem történik meg az elengedés, nálam így történt. Van úgy, hogy a kötődés megszakíthatatlan valamiért... Nálam így van...

Bármilyen messze van, a kötődésem nem akar megszakadni, tulajdonképp megrekedtem a semmibe. Vacak egy állapot és még nem tudom merre van a kiút.

Kezdem azt hinni, hogy nálam valamiféle karma játszik - ha egyáltalán létezik ilyesmi - vagy csak egyszerűen bolond vagyok. Hm, magam sem tudom, hogy melyik lehet...

A hozzászólásod második részével maximálisan egyetértek, nálam mégis másképp van.

Jah, én is voltam úgy, hogy beleképzeltem dolgokat valakibe, van ilyen, nagy színész volt (meg egy ribanc, mint a nyakörv:-P), de igen, ha úgy kellett volna alakulni, hogy jó akkor alakult volna úgy, aztán így lett. A kötődés ilyen mértékben nem jó, de aki ilyen helyzetben van annak mondhatod a Coelhos okosságokat (ez nem Neked szól, vagy beszólás, írásban félreérhető így amit írok azért rakom ezt így mellé). Neki (Eloninak) megértésre volna szüksége a dologgal kapcsolatban, nem részünkről, hanem konkrétan saját magáról és a dologról.

Egyszer mondta valaki és azóta is tartom, hogy "Minden addig rossz, amíg nem érted meg." és tök igaz. Persze fáj a dolog, de csak addig amíg nem érti meg és az idő önmagában ló...t old meg, mint tudjuk, ha az nem párosul megértéssel. Te akartad, hogy kommenteljek.:-PPPPP

Hát igen, de én most csak a költői kérdésedre reagáltam csak, a csillagállásra.:-))De amúgy az elmúlt időszak ilyen igen és szerintem még ilyenebb lesz.

dean

nem ma hanem az elmúlt pár hétben :) vagy megint arra vagyok kihegyezve ami velem is történik. Igazság felismerésese, megismerése mindig egy hosszabb folyamat, amiben nem árt mind a két fél véleményét figyelembe venni, mármint ha hajlandó megosztani.

Nos, ha ő képes volt téged így otthagyni, akkor nem igazán értem, miért érdekel, mi van vele, mert látszólag őt ez nem érdekelte...

Nem érdekelték az érzéseid, nem érdekelte mi lesz Veled, csak magával törődött.

Ezen egy percet sem érdemes rágódni! Meg kell köszönni az univerzumnak, h nem lett belőle SEMMI. Sírtál volna akkor, ha ez megtörténik, ha több is van, mint egy kezdet. (Esetleg család, gyerek...) Jaj, minidg csak azt hisszük, hú, minden milyen tökéletes lett volna!

Így ne azután vágyj, amiről amúgy meg nem is tudod, működött volna-e. Minidg lehet MINDENT újra kezdeni. Csak persze, nem egyszerű...

És nagyon egyetértek Taurus-Lorddal. #444236

Elvileg ez.

https://www.szantobrigitta.hu/index.php/blog/262-igaz-vagy-hamis-ismetlem-vagy-meghaladom

De mi van akkor, ha a delikvens saját önteltségéből és gyávaságából megfoszt ettől a lehetőségtől? Akkor örök életedben a lezárás lehetőségét várod? Bámulod a vonatot, ami elment, és mivel nem kör IC ezért nem jön vissza?
A törött mintáink továbbadásával törött embereket teremtünk. Hol van a kör vége akkor? Kurva divatos ghostingolni, mert így egyszerűbb. Csak egy gombnyomás és a másik ember már nincs is. Bárcsak nem így lenne, de az univerzumot kurvára nem érdekli, hogy mi fájdalmas, meg mi nem.

Egyértelműen kell a lezárás, a tiszta helyzet :( abból lehet építkezni.

Nem vagy őrült. Rendes lezárásra vágyódni nem őrültség. Nagyon sajnálom, hogy ez történt veled. Saját bőrömön megszívott szenvedésből tudom: aki így tűnik el, szaknyelven "ghostingol", szellemmé lesz, az nem akar tőled semmit, nem akar veled semmit, de nincsen bátorsága ezt veled közölni. Nem fog egy nap megjelenni, hogy "bocs cica, egy fasz voltam, itt vagyok". Néha a semmilyen válasz, a leghangosabb válasz. Bárcsak nem így lenne. Az esetek 99%-ában ő már mást csinál, más van a fejében, te meg egy balek voltál a hosszú listáján. Az ilyen a következővel is ezt csinálja, meg az azutánival is.
Az egyetlen dolog amit tehetsz, hogy veszel egy nagy levegőt, és felemeled a fejedet! Ha megtör ez, akkor ő győzött. Ne hagyd meg neki ezt az örömöt! 😊

Tudom, őrült vagyok, de kell a lezárás. Egy szó nélkül eltűnt és nem ilyen irányba haladt a beszélgetésünk. Nem tiltott, hanem törölte minden elérhetőségét. Azt sem tudom, hogy mi van vele, hogy jól van e. Csak tudjam, hogy jól van és soha többet nem akar hallani rólam, azt elfogadom, de az eltűnést nem tudom.

Hol van az a pont, ahol a kötődés egészségtelenné, toxikussá válik? Hol van a felismerés, ami a saját testi-lelki épség érdekében képessé tesz az elengedésre?

Az én életem nagy tanulsága, tapasztalása, baromira nehezen megtanulható leckéje az, hogy: akinek nem kellettem, és aki eldobott engem, annak nem is fogok kelleni soha, akármennyire is töröm magamat rommá miatta. Van itt pár sarkalatos klisé, amiknek van egy csepp igazságtartalma: nincsen olyan, hogy mi lett volna ha. Nem az lett. Ha az elmúlt dolgok működtek volna, akkor még mindig működnének. Aki megy, azt hagyni kell menni. Boldogság csak a veszteségérzés feldolgozása után sarjadhat a hamvakból.

Most azért megkérdezem mi a franc van a csillagállásban?
Szorítok, hogy meghallja amit nem lehet kimondani!