egy blogbejegyzés kommentjében említésre került a tolerancia és kompromisszum hiánya. én évekig hirdettem itt ezeket, de nemrég történt az életemben egy változás és kezdek leszokni róla. arra jöttem rá, hogy a tolerancia és elfogadás, amit én adok, lassan a saját magam ellenségévé tesz. van az életemnek egy nagyon fontos része, ami mostanában engem jellemez, ezért azt mondom, jelenleg ez vagyok ÉN. aki ezt bennem nem tudja elfogadni és tolerálni, az engem nem tud elfogadni és tolerálni, ezért minden kapcsolódás kudarcba fullad, hiába lenne annyi más, ami jó. kezdem átérezni, milyen fetisisztának lenni, amikor a számodra legfontosabb dolog miatt nem tudsz közel kerülni senkihez, mert ők nem olyanok, mint te. viszont, mint itt a legtöbb ember, nem mondok le a számomra fontos dolgokról, hiszen ki lenne az, akit annyira képes lennék tolerálni és kompromisszumot kötni, hogy miatta lemondjak önmagamról?!
Én nem vagyok nagy hívője a kompromisszumnak, mivel minden ilyen előtt kell egy döntést hozni, hogy a kompromisszum egyáltalán helyes út-e. És ha ebben nincs egyetértés, akkor ott vagyunk ahol a part szakad.
Ha a párom azt akarja, hogy együnk meg egy szappant, én meg nem akarok szappant enni, kompromisszumos megoldás lenne, hogy együnk egy fél szappant... De számomra ez elfogadhatatlan, és amikor ezt kinyilvánítom, esetenként megvádolnak, hogy nem vagyok kompromisszumkész.
K-t lehet kötni két eltérő, de egyformán helyes megoldás között, azonban ha az egyik nyilvánvalóan helytelen, akkor ezzel a K is az lesz, legalábbis ez az én véleményem.
És leggyakrabban pont ilyen helyzetekben merül fel a K szükségessége.
Nekem a cipőim szent és sérthetetlen tárgyak( jól van na kicsit vagyok csak cipőfetisiszta ) viszont el tudom fogadni, hogy valakinek ez egy kielégülés, hogy a másik cipőjét nyalogassa, viszont köszi az enyémet soha. Elfogadom? Igen. Tolerálom? Igen. Engedem? Nem. Addig vagyok csak is kizárólag toleráns amíg az engem nem zavar. Ha tolakodó a másik fél akkor azért lehet a toleranciám kicsit tágul de csak egy bizonyos határig. Tehát a tolerancia sem véges azért ezt lássuk be. És igen nem egyenlő az önfeladással. Egyébként meg világ béke! Picur
Én például nem szeretem a tűs játékokat, de elfogadom, hogy mások igen. Nekik ez esik jól. Nekem nem. Elfogadom, érezzék jól egymást. Szerintem erről szól a tolerancia.
Ha valaki nem szeretné, hogy a csizmáját csókolgassam, attól még lehet toleráns, elfogadhatja, hogy ez számomra fontos, de miért kellene, hogy ő azért teret adjon a vágyamnak, mert az számomra jó?
Ahogy dezz is mondta: a tolerancia nem egyenlő az önfeladással.
Ne keverjük össze (és ne engedjük, hogy összekeverjék) a toleranciát az önfeladással.
Mint ahogy a bdsm játékban is megvannak a szoft és hard határok, az életviteledben is. Meg kell húznod a határt, mi az, ami még belefér a kapcsolat kedvéért és mi az, ami nem... és a kapcsolat lezárásának igen gyors elintézése, ha valaki ki akarja tőled erőszakolni, hogy átlépd ezt a határt.
Sajnos egy kapcsolat kedvéért igen sok mindent feladunk... csak később észrevéve, hogy eléggé egyoldalúra sikerült a feladás... ezt kell megtanulni, hogy észrevegyük a kényszer szintjét.
SmPixie.com - BDSM szexpartnerkereső, társkereső és közösségi portál
Az oldalra való belépéssel igazolom, hogy elmúltam 18 éves és a rám vonatkozó törvények szerint jogom van szexuális tartalmú oldalak megtekintéséhez.
Elfogadom, hogy az oldal tartalma erősen szexuális jellegű. Az oldalra való belépéssel kijelentem, hogy a szado-mazoval, a fétissel vagy egyéb szexualitással kapcsolatos képek, írások és egyéb dolgok nem ütköznek elveimbe, nem zaklatnak fel.
Az oldalra való belépéssel igazolom, hogy elolvastam a Felhasználási szabályokat és feltételeket. ÁSZF
Amennyiben közvetlenül valamelyik belső oldalt nyitom meg, tudomásul veszem, hogy közvetve elfogadtam a fenti szabályokat.
Hozzászólások (5)
Ha a párom azt akarja, hogy együnk meg egy szappant, én meg nem akarok szappant enni, kompromisszumos megoldás lenne, hogy együnk egy fél szappant... De számomra ez elfogadhatatlan, és amikor ezt kinyilvánítom, esetenként megvádolnak, hogy nem vagyok kompromisszumkész.
K-t lehet kötni két eltérő, de egyformán helyes megoldás között, azonban ha az egyik nyilvánvalóan helytelen, akkor ezzel a K is az lesz, legalábbis ez az én véleményem.
És leggyakrabban pont ilyen helyzetekben merül fel a K szükségessége.
Én például nem szeretem a tűs játékokat, de elfogadom, hogy mások igen. Nekik ez esik jól. Nekem nem. Elfogadom, érezzék jól egymást. Szerintem erről szól a tolerancia.
Ha valaki nem szeretné, hogy a csizmáját csókolgassam, attól még lehet toleráns, elfogadhatja, hogy ez számomra fontos, de miért kellene, hogy ő azért teret adjon a vágyamnak, mert az számomra jó?
Ahogy dezz is mondta: a tolerancia nem egyenlő az önfeladással.
Mint ahogy a bdsm játékban is megvannak a szoft és hard határok, az életviteledben is. Meg kell húznod a határt, mi az, ami még belefér a kapcsolat kedvéért és mi az, ami nem... és a kapcsolat lezárásának igen gyors elintézése, ha valaki ki akarja tőled erőszakolni, hogy átlépd ezt a határt.
Sajnos egy kapcsolat kedvéért igen sok mindent feladunk... csak később észrevéve, hogy eléggé egyoldalúra sikerült a feladás... ezt kell megtanulni, hogy észrevegyük a kényszer szintjét.