.

tegnapi beszélgetés:

- Maradandó nyomokkal hogy állsz?
- Erre egy képpel tudok válaszolni.
- Rendben.
csuklótól felkarközépig hegesedő vágásnyomok...

- Magadnak csináltad?
- Igen.
- Szabad tudni miért?
- Unatkoztam.
- Csak úgy? Semmi halál?
- Dehogy. Az uncsi.

minő meglepő, ma ilyen könyvet olvasok. meleg fiú és az ikernővére, mindketten művészlelkek.

a világ minden színárnyalatában tobzódó gondolatok, félelem, fájdalom, hideg és meleg...kőből faragott és felhők fölött lebegő lelkek...azt hiszem, ma én is meghalok velük egy kicsit.