Ismertelek

Nagy Zoltán : Sírkőre


A völgyet nézni állj meg a hegytetőn,
Az életet tanuld a temetőn.
Figyelj reám ,ki nem mozdítok ajkat,
Ma jól tanít, ki mindörökre hallgat.
Most hallgatok,de egykor zengve zengtem,
A föld, a víz , a lég hallottak engem.
Nem néma ,bárha nem szól ,a harang,
S nem törli el a csend, hogy volt a hang.
Voltam parázs, elszálltam mint a pernye,
Szívem tüzét eloltá bús zegernye,
De melegebb a nyár,s a déli szélben,
Örökre érzik már, hogy én is éltem.
Voltam kiáltás, elkapott a szél,
De aki kiáltott ,az él!
Völgy csipkebokra már hiába száraz,
Az Úr lángolt ott, mindig oltár már az!
Ha van füled, halld hangtalan beszédem,
Mindegy ,mi voltam, voltam az ami,
Egy hang voltam az Isten énekében.
És kár lett volna el nem hangzani.