2019. 02. 15. 16:43 | Megjelent: 1826x
vannak bizonyos dolgok, amiket nem szeretek. ezek olyanok, amiket általában a férfiak adnak a nőknek, lásd virág, csoki, bonbon. vágott virágot azért nem, mert az már akkor halott, amikor megkapom. miattam senki ne öljön meg valami szépet, csak mert illik ilyet adni, vagy örömet szeretne okozni. a cserepes virág pedig mindig meghal nálam, ezért nincs értelme. másnál éljen, ragyogjon inkább, aki tudja, hogyan kell gondozni. a csokit nem szeretem, csak kivételes esetben, akkor sem akármit (pörkölt cukros, mazsolás, csokis mazsola, fehércsokis-pisztáciás, kávés és édes csokiba mártott pirított kávészemek, ezek jöhetnek). a bonbonnal eddig nem volt jó tapasztalatom, így azt sem (kivéve az alkoholos fajtákat, azok tudnak finomak lenni).
viszont a romantikát, azt igen.
lány vagyok, a mesekönyvek királykisasszonyos történetein nőttem fel. pár napja megkérdezte tőlem a partnerem, hogy romantikus vagyok-e, mert mostanában ilyen könyveket olvasok. az volt a válaszom, hogy igen, nagyon. elgondolkodtam rajta, vajon miért kellett ezt megkérdeznie. talán azért, mert nem szeretem és általában nem is fogadom el az ajándékokat, de ennek is megvan a maga oka.
sub férfiak, ne feledjétek el, hogy bár ti a dominák keménységét keresitek, ők attól, hogy ezt meg tudják élni még nők maradnak. a keménység és a lágyság ebben az esetben nem ellentét, hanem egymás mellett lévő igények. nemhogy nem oltják ki egymást, hanem egymásra épülnek, kiteljesítik azt, akiből ti sokszor csak egy szeletet láttok vagy akartok látni.
domináns férfiak, ti, akik szub nők fölött akartok uralkodni, ne felejtsétek el, hogy a keménységetek csak egy rész abból, amire a partnereteknek igénye van. egy kedves cirógatás, pár szép szó, egy szál virág után lehet többet kaptok belőlük, mint hittétek volna.
egy séta kézen fogva, egy fagyi, egy egymásra odafigyelve eltöltött nap nem tesz senkit férfiatlanná vagy kevésbé keménnyé.
egyetlen dolgot ne felejtsetek el soha. ha érzelmeket adtok, azt őszintén adjátok.
szerintem. még mielőtt valaki beleköt ;)
Hozzászólások (16)
Neked nem az?
LXXV. Szonett
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon
részeg vagyok és mindig szomjazom.
Szabó Lőrinc fordítása
"Minket most bezártak ide, mert mások vagyunk
Mint azok, akik ide bezártak
Őrület, őrület, de van benne rendszer
És mi majd jók leszünk egymásnak
Mi most ne törődjünk semmivel
Csak hagyjuk, hogy a nevünket üvöltsék
Gyere, bújj el velem a lépcső alá
Na látod, egyforma köztünk a különbség
Ez az őrület legjobb éjszakája
A doktorok most nem érnek rá
Ők is a nővérkékkel még utoljára
Te is gyere velem a lépcső alá
Körülöttünk dühöng az apokalipszis
De most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!
Kilincs, az nincs, de minek is lenne
Ha egyszer gumiból vannak a falak?
Amekkorát akarunk akkora a cella
És minden, ami nem kell kívül marad
Körülöttünk dühöng az apokalipszis
De most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!
El-el-el-el-elélvezzük egymást,
Bele is halnánk, ha most abba kéne hagyni
A megsemmisülésig csimpaszkodj rajtam
Reménytelen eset vagyunk, nekünk már csak annyi
De ki is akarna kigyógyulni ebből?
Ez egy egészséges betegség
Én csak tőled vagyok őrült, és minek ahhoz gyógyszer
Hogy a betegek egymást szeressék?
Holnap gyógyultan kell távoznom tőled
De biztos, hogy benyomok egy kirakatot megint
És bedobok rajta még egy kidobóembert
Csak hozzanak vissza hozzád, szokás szerint
Izgulj, vagy ne izgulj, én vissza fogok jönni hozzád
Szeretek veled a lépcső alá bújva
Hozok majd ezt-azt, ami tilos itt bent
És te mesélhetsz nekem az anyukádról újra
Amíg te dugsz, nem
Kell a Seduxen
De hogyha nem jössz,
Beveszek hármat
És hogyha rossz leszel hozzám,
Még harmincat hozzá
És akkor másmilyen
Gyönyörök várnak
De amíg te dugsz engem
Én benned bízok,
Nem a Seduxenben...
...én teljesen meg vagyok őrülve érted
Nem mehet ez így tovább
Beiratkozok Hozzád, de előbb még
Megint felgyújtom az iskolát
Nekem megvan terajtad az a bizonyos plusz
De azért nem vetem meg a szívedet sem
Csak ezt nem mesélem el az anyukámnak
Mert tartok tőle, hogy kinevetne
Neki a mindene nem ám a beatzene
Csak a Seduxen meg a Valeriána
Szerintem könnyebb lenne az élete
Ha őhozzá is valaki járna
Körülöttünk dühöng az apokalipszis
De most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!
Már vissza is jöttem, ahogy előre mondtam
Egy átgarázdálkodott éj után
Úgy tűnik, itt bent minden a régi
Csak a szalonban tört ki a klubdélután
Megnyugtató veled benyugtatózva
Egy táncmulatságban, ahol senki se lát
Elvegyülni és feloldódni
Míg dübörögnek a pszichopaták
A paták!
A pszichopaták! A paták! A paták!
A pszichopaták! A paták! A paták!
Körülöttünk dühöng az apokalipszis
De most felejtsd el, hogy otthon anyuka hisztis
Apokalipszis itt és most!
Társam a semmiben, kétfelebarátom
Veled még a szex is szexis
Nem könnyű bejutni egy zárt osztályra
De én veled leszek, akármi lesz is:
Apokalipszis itt és most!"
Szeretnek valami hasonlot...
Pl. felvenni a masik ruhajat, gondosan betakargatni, hogy nehogy fazzon...
Presser Gábor - Sztevanovity Dusán
Romantika
Kedves, elviszlek oda, hol senki sem ismer, de értem a szót,
Hol esténként ringató tengerről dalolnak altatót.
Az álmok szerények,
A hálók erősek,
Ott ritka szó a romantika.
A part menti sziklákra szőlő és magányos ház tapad,
Az örök szél ráncosra gyűri a tengert s az arcokat.
A napfény,megéget,
Az vágyak kiégnek
S csak éjjel éled a romantika
Ott délidőn nem mozdul más, csak a megkötött csónakok,
S egy eleven képeslap eltúlzott színeit láthatod.
A fények,kemények
Az álmok,kiégnek.
És porráhamvad a romantika
Majd felhevült part ölén szeretlek forrón, míg tart az éj,
S a meztelen tengerben hűvösen fürdünk, ha véget ér.
A csókom sós lesz,
És hidd el, jó lesz,
Mert néha kell a romantika.
Jo, ha a hozzamszolast ugy, ahogy megertem.
De pl. egy veletlenul elindulo rominapoweralbano szamhoz fuzodnek erdekes elmenyeim-asszociacioim (amikorazanalrenenytelen hivoszoval :D)
Gyonyoruseges kovirozsa kerult hozzam tulelotaborba, valentinanak nevezem asszem el majd, remelem, hosszabb eletu lesz, mint utitarsai, a marcipan szivecskek :)
De nem ezt akartam irni, ez csak ugy kiszaladt... hanem, hogy azt is milyen nehez megragadni, mi a romantikus...
:D