fagyi

Múltkor be kellett mennem ügyet intézni és maradt még pár órám munkakezdés előtt. Küldtem a gyereknek SMS-t.
- Kislányom, van kedved anyáddal bandázni a lovarda után?
- Akár még az is lehet. :) Hol vagy?
- Bent. Csörögj rám, ha megjöttél.
- Hová menjünk?
- Szerintem üljünk be egy cukrászdába dumcsizni, van itt egy nem messze.
- Ooookééé!

Egy kávé után összeszedelőzködtünk és elindultunk. Amint kiléptünk a biztiőrök mellett, jött a busz. Rutinból sprinteltünk és amikor felugrottunk rá és becsukódott az ajtó akkor esett le, hogy nem is erre akartam menni.

- Kislányom, mi a picsáért szálltunk fel a buszra, nem tudod?!

Vigyor.

- Nem, de majd leszállunk valahol.
- Ok, menjünk el a Móriczra, majd csak lesz ott is valami.
- Menjünk.

Leszállás után:

- Merre?
- Arra.
- Fagyi?
- Akár az is.
- Nézd csak, a túloldalon van egy fagyis pult.

Persze, ilyenkor még üresen állt, az eladót is hirdetésben keresték éppen…

- Menjünk tovább, ha az utca végéig nem lesz semmi, akkor visszafordulunk és a másik oldalon visszamegyünk a térre, ott van Meki, ott pedig lehet kapni fagyit is.
- Ok.

Ehhez képest:

- Ne menjünk vissza, forduljunk balra!
- Minek? Arrafelé nincs semmi.
- De biztosan lesz…
- Nem lesz.
- Nem baj, menjünk arra!
- Menjünk! – lemondó sóhaj.

Aki sétált már velünk, az tudja, hogy vagy egy Red B..-t vagy Libr…se-t toljon/tegyen be, mert az szárnyakat ad. ;) Szóval utca végén balra, kollégium után balra le, Műegyetem rakpart balra el, BME után balra fel, Bartókra ki…közben folyamatos beszélgetés…
- Jobbra vagy balra? Hol vagyunk? :)
- Jobbra nem látok semmi jót, menjünk balra!
Mire visszaértünk a kiindulási pontra, folyt a hátamon a víz és az emelkedős részeken néha kapkodtam a levegőt, míg a kisasszony simán csivitelt mellettem abban a tempóban. Utána valóban jól esett a megérdemelt fagyi.