.

most, ahogy leültem a gép elé, önkéntelenül is beugrott egy verssor. nem tudom, miért… pár napja mutattam a gyerekemnek, hogy inkább szavalja ezt a másik helyett, rövid, tömör, könnyű…most csak egy sora ugrott be és ledöbbentem rajta, mekkora mélység van benne. hogyan lehet így gondolkodni, felvetni valamit, ami másnak talán az életben eszébe sem jutna? szavakká és rímekké formálni valamit, ami egy értő emberbe úgy csapódik bele, mint egy bomba és akkorát is robban a tudatában?

aztán rájöttem, hogy egy betűre rosszul emlékeztem. az az egy betű megváltoztatta azt az egy szót, ami megváltoztatta a mondat jelentését…olyan ez, mint a dominó: ha egy eldől, dől a többi is.

de a ráeszmélés élménye velem maradt, olyannyira, hogy muszáj volt kiírnom magamból. :)