versből dalszöveg

https://www.youtube.com/watch?v=EMMXCsCBECY


Szeptember végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt
De szíveddel érzed a téli világot
Nehezebben veszed már a levegőt
Majd eltűnünk mi is, mint a nyomtatott sajtó
Az idő az úr, mi a nyikorgó ajtó
Meleg a testem, még érezni akarlak
Ki tudja, holnap föld alá kaparnak
Ha így lenne tényleg, szánnál rám időt?
Lennél-e a növényem? A földem kihűlt
Tavasszal, télen és esőben nyáron
Lennél az esernyőm, a meleg kabátom?

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt
Én az álom, te az ébrenlét
Alig látom, de már véget is ér
Tükröt tart az élet, amit látni félek,
Mert csak játszom, hogy minden szép
Elhull a virág, már fakóbb színekben
Fárad a szmogtól a szépiaváros
Utcai dráma a napos ligetben
Plakátként tépi a szél le a májust
Futnék veled az utolsó buszra
A csuklóba bújnánk a magány elől
Míg az idő, mint villám, arcba vakuzna
Apró intelem a halál felől
Megszerettük, hogy nincs szabadság
Duplára zárjuk a képzeletet
Eltemetjük, de visszacsalnánk
A "nem tudni, hova visz" péntekeket
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt
Én az álom, te az ébrenlét
Alig látom, de már véget is ér
Tükröt tart az élet, amit látni félek,
Mert csak játszom, hogy minden szép

Szomorú hónap ez
Az "éljünk a mának" csak holnap lesz
Aki miattam perceket, órákat számol
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, a szobád falán
Fényre az árnyék nyomán a magány
Ki kötözi be a szíven a sebeket?
Az ép ész is miattad jelentett beteget
Pam-pam, csak lüktet a vér
Az ember ilyen: elcsügged, ha fél
Ez van, haver, ezt dobta a gép
A fájdalom megszűnt, eldobva a cél
(A fájdalom megszűnt, eldobva a cél)
Én az álom, te az ébrenlét
Alig látom, de már véget is ér
Tükröt tart az élet, amit látni félek,
Mert csak játszom, hogy minden szép
Lehunyom a szemem, ne lássam, úgy nem fáj,
Csupasszá válik az egykori szebb táj
Én az álom, te az ébrenlét
Alig látom, de már véget is ér
Tükröt tart az élet, amit látni félek,
Mert csak játszom, hogy minden szép.