Tegnap...

Tegnap újra kimondtam, hosszú idő után. Nem úgy, ahogy eddig, nem annak, akinek eddig, de szívből és igazán. Megint elkapott az érzés, feszített belülről, ki akart törni!
Köszönöm, hogy újra éreztem, köszönöm, hogy van kitől megkérdezni:
- Mondtam már, hogy szeretlek?

Örülök, hogy ott voltatok, hogy nem csak én éreztem ritka jól magam, hanem láttam a ti arcotokon is a társaság és a "barátság" örömét.

Azon mosolyogtam múltkor a cappuccino-s blog alatt, hogy nekem a legkönnyebb, mert én magammal viszem a szivárványt. :)

Köszi, hogy hazatalicskáztad Tigrist! ;)

Élmény volt az este veletek!

Azt tanította annak idején a mesterem, hogy azért fontos az ölelés, mert ilyenkor a két szívcsakra összeér.

Így legyen!