2017. 09. 18. 07:09 | Megjelent: 1131x
Ahány emberke, szinte annyi eltérő vágy van itt jelen. Ránézünk egy adatlapra és eldöntjük, hogy a másik kívánalmai nem egyeztethetőek össze a miénkkel. Nem az embert várjuk, aki klaviatúrát ragadott és megírta azt a pár sort (ezzel betekintést nyújtva a lelkébe), csak azt a lényt, aki a mi vágyainkat kielégíti. Csalódunk benne, csalódunk magunkban is emiatt, de lehetőséget nem adunk az ismerkedésre, holott a levelezés néha igazi csemegéket tartogat.
Pedig örömöt okozni önmagában felemelő élmény. Sokan nem tudják, hogy egy ilyen jellegű oldalon ez mennyire is egyszerű valójában. Félnek a kudarctól, attól, hogy kevesebbre értékelik őket, mint akik igazándiból ők maguk.
Az én ma reggeli vágyam nagyon egyszerű, mégis elég bonyolult: keresek valakit, akinek van vadászgörénye…hogy újra megsimogathassam, hogy magamhoz ölelhessem, hogy csókolhassam…
Ez a mai úrnői vágyam.
Ki akarja kielégíteni? Hogy láthassa az örömöt a szememben? ;)
Hozzászólások (9)
"Jó ég, még sosem láttam ilyen szépet!" vs "Nem, nem ilyenre gondoltam."
Három alapszínből minden másik kikeverhető. Aki csak kettőt ismer, ráadásul nem is játszik a palettáján, szín-szürke árnyalt-világban éldegél csupán. Nagyon is találó az a könyvcím..
csak lakásban és mondjuk a dög csirkeláb elég bizarr volt a táljában :-D
de akkor még gyerek voltam...
sosem feledem, ahogy a haverom tőkére egyszer játékból rakapott a takaró alatt :-D
igaz az nem olyan vad, de iszonyú puha. talán túl puha is :-D