Ma ezt a levelet kaptam...

Mi lesz velem, ha teljesül az álmom?!

Izgatott vagyok!
Topogok!
Nézek jobbra-balra. Telefon csörög. Rejtett szám.
- Nemsokára ott vagyok, most még meggondolhatod! Jól átgondoltad?!
- Igen Úrnőm! Nagyon várom!
Eltelik 5-10 perc, végtelennek tűnő percek! Tenyerem izzadni kezd. Lüktetek! Lüktet a szívem, majd kiugrik. Lüktetek odalent is, hisz már több mint egy hete nem volt szabad élvezni.
Aztán a távolban meglátom! Nagyon izgulok és szörnyű zavarba jövök! Odalép és megszólít.
- Szia!
- Üdvözlöm Úrnőm!
Kezet csókolok. Besétálunk a kávéházba. Itt némi képzavar, emlékezetkiesés, valószínűleg valami össze-vissza beszélés. Nagyon izgulok! Az úrnőm teljesen természetes! Tudja, hogy már rég az övé vagyok! Kávézás, nyugodtan beszélgetünk.
- Nem izgat fel, hogy az a másik gyönyörű Domina félmeztelenül kötözzön ki?
- Nem Úrnőm, az izgat ha Ön visz el, Ön köt ki ha akar, Önnel szeretnék csak érintkezni.
- Biztos vagy benne, hogy akarod? Tudod, mivel jár!
- Igen Úrnőm, meg szeretnék felelni!
- Most még kiszállhatsz, de ha odaértünk már nem lesz visszaút!
Indulhatunk?!
- Igen Úrnőm!
Elindulunk. Imádva, mégis félve nézek az úrnőmre.
Ő, mintha a világ legtermészetesebb dolgát csinálná, úgy vezet.
Úton vagyunk...

Filmszakadás.


A villamoson térek magamhoz. Ott áll mellettem.
Érzem , hogy szorosan tart egy láthatatlan valamivel, valamivel ami erősebb minden póráznál, minden láncnál. Elmosolyodik - Nem kell félni ! Finom lesz… eleinte! Izgulsz ugye?
- Igen Úrnőm. Egész végig úrnőnek szólítom , tudom mindenki hallja körülöttünk, de nagyon imponálni szeretnék neki. Ő úgy tesz, mintha észre sem venné csak a szemén látszik, hogy elégedett.
Leszállunk.
Rövid séta és ott vagyunk. A stúdió előtt megáll.
- Tudod, hogy ha itt belépsz már nincs visszaút?!
- Tudom Úrnőm.
- Tudod, hogy ez mivel járhat?
Nem szólok, csak bólintok.
Bemegyünk, nagyon izgulok és szörnyen zavarban vagyok.

Újabb filmszakadás.

Arra eszmélek, hogy csukódik az ajtó.
Rám néz, elmosolyodik.
- Hát itt vagyunk…
- Igen Úrnőm, itt.
- Vártad már?
- Nagyon vártam, Úrnőm!
- Láss neki vetkőzni! 2 percet kapsz!
Gyorsan vetkőzni kezdek. Alsógatyában állok hamarosan.
- Fordulj meg! - parancsol rám. Nem durván, sem nem hangosan, hanem nagyon határozottan.
Mögém áll és végighúzza a tarkómon a kezét.
- Most pedig hunyd be a szemed!
Aztán odahajol hozzám a fülembe súgva:
- Ne félj drága, finom lesz!
Érzem az illatát. Teljesen felizgulok. Lüktetek a vágytól. Finoman megfogja a kezem és az ágyhoz vezet.
- Mostantól akkor szólsz, ha engedem, értesz!?
- Igen Úrnőm!
Kis idő múlva kikötve fekszem a hátamon.
- Szemed nem kötöm be. De ha ki mered nyitni engedély nélkül, akkor nagyon megbánod! Érted?!
- Igen úrnőm, értem! - feleltem.
Közben éreztem az illatát, a hideg orrát, ahogy a fülemhez ér, a leheletét.
Lassan simogatni kezd. Idővel rám ül, finoman csikar. Mit sem foglalkozva ágaskodó vágyammal.
Aztán elkezdi szívogatni, harapdálni a mellem, a hasam, a nyakam környékét.
Kis idő múlva fülembe súgja:
- Ugye tudod, hogy mi következik?
- Igen Úrnőm!
- Eloldozom a kezed, megfordulsz, érted?! A szó, amit kimondhatsz az, hogy piros! Érted?! Nem szeretném hallani!!!
Kioldoz és én megfordulok. Remeg minden porcikám. Nem mondom, de tudja hogy félek.
- Nyisd ki a szemed!
Kinyitom. A falon tükör, látom benne az alakját, a tekintetében égő hatalmat.
- Viseld méltósággal, ne okozz csalódást!
Kezében egy pálca és egy korbács van.
- Húzd le a nadrágot!
Finoman végighúzza az egész testemen a korbácsot.
- Hunyd le a szemed. Ne félj!
Eleinte lassan, finoman, aztán egyre gyorsabban, fokozatosan erősítve elkezdi a korbácsolást.
Megáll.
Odahajol, megsimogatja a testem.
- Tudod, hogy most jön a java. Ne rontsd el! Nyisd ki a szemed!
Pálcával a kezében annyit mond: - Számold magadban!Fentről lefelé megyek! Ezután 10 ütés a hátamra, 10 a fenekemre , 10 a combomra.
- Emeld fel a talpad! Nézz rám! - és tízet ráver.
Remegek a fájdalomtól… odahajol.
- Tudod, hogy ez még csak a kezdet!
Látja rajtam, hogy félek.
- Kibírod visszafelé is. De jóval erősebb lesz! Kibírod?!
Remegve mondom: - Igen, ki.
-Ne okozz csalódást!
Elkezdi, majd minden ütés után rám néz...

Végez velem, odahajol hozzám és elkezdi simogatni az arcom. A könnyeimet törli…
- Legközelebb egy fokkal feljebb lépünk, érted?!
- Igen Úrnőm!
Szeretném megköszönni a nevelést.
Letérdelek elé, megcsókolom a kezét, utána a lábát is.
- Nézz rám!
Felnézek.
- Kapsz még egy esélyt, ez most csak a bevezetés volt. Élsz vele?
- Igen, nagyon szeretnék!

Felöltözünk és újra a kávézóba megyünk. De már más ember vagyok. Igazi szolga vagyok!
Az ő tulajdona! Ezt tudja jól ő is, én is.