a dominancia nem egy reaktív minőség

Mostanában több olyan férfival váltottam üzenetet, akiknek a dominanciájuk definíciója összegezve ez:

- az vagyok, amit kihozol belőlem

- bennem minden megvan, ami kell - csak rajtad múlik

- majd meglátjuk, mit váltasz ki belőlem

Szeretném itt az elején leszögezni, hogy nem minősíteni akarok bárkit is és nem is azt mondani, hogy ezzel baj lenne!

Csupán leírom, hogy ezek bennem mit váltanak ki és megosztom a gondolataimat. 

Tapasztalatom alapján azok írnak ilyeneket, akik switchek, vagy akik még ízlelgetik a dominanciájukat, akikben az még nem forrott ki teljesen.

Amikor elkezdek egy ilyen emberrel írásban ismerkedni, már az első pár levélváltás során nehéznek érzem magam. Azért, mert ő bizonytalan a milyenségében, ezért javarészt én vezetem a beszélgetést, kérdezek, érdeklődök. Ő válaszol, de elmismásolt, általános válaszokkal. Mintha nem lenne tisztában a vágyaival, vagy nem merné őket kommunikálni.

Azzal, hogy azt mondja, hogy az vagyok, amit kihozol belőlem, mintha elvárná, hogy mutassam az utat, hogy ő ahhoz alkalmazkodhasson.

De hát ez pont az, amire én szubmisszív lényként nem vágyok! Nem az én feladatom, hogy meghatározzam a férfi identitását. Ha ő azt mondja, hogy csak rajtam múlik, hogy mit hozok ki belőle, én ott instant elvesztem az érdeklődésemet.

Mert egy domináns férfi legyen tisztában azzal, hogy ki ő. Hogy hogyan vezet. Hogy hogyan tart meg. Ismerje a kereteit és határait. Tudja, hogy hogyan kell megszólítani egy szubmisszív lelket. 

Lehet, hogy itt az idő, hogy beleírjam az adatlapomba, hogy switch férfiak jelentkezését nem várom? Legszívesebben beleírnám. De már így is nagyon sok olyan üzenetet kapok, hogy higgyem el, hogy ez így nem jó, ahogy csinálom ezt az ismerkedést, mert túl sok az elvárásom, hogy túl sok falat húzok magam köré, hogy túlidealizálom ezt az egészet, hogy úgyis majd meggondolom magam és lejjebb adok.

Kedveseim, higgyétek el, nem jókedvemből vagyok ennyire kristálytiszta a kommunikációmban. Az ittlétem óta több, mint 100 férfi bemutatkozását és megkeresését volt lehetőségem végigolvasni, tanulmányozni. Kezdek egyre több mintázatot felfedezni.

Az pedig, hogy konkrét elképzelésem van azzal kapcsolatban, hogy kit keresek, azzal az égvilágon semmi baj nincs. Általában azok szokták azt nehezményezni, akik nem mernek ennyire határozott körvonalakkal ismerkedni, vagy akik nem illenek bele az általam keresett férfi képébe. 

Én egy nagyon konkrét nő vagyok, tisztában vagyok magammal, a vágyaimmal, azzal, hogy mit akarok és hogy milyen férfi mellett tudok jól működni. A férfinak és főleg magamnak is jót teszek azzal, ha már az ismerkedés elején jelzem, hogy ez nem az, amit keresek. (És ezen a ponton ne érezze magát senki felhatalmazva arra, hogy leírja, hogy tévedek, hogy túl hamar ítélkezek, hogy túl elhamarkodottan zárok le valamit, ami potenciálisan valami varázslatos is lehetne. Segítek: nem lesz varázslatos.)

És hidd el, a cél nem az, hogy egy olyan férfit találjak, akinél minden checkboxot ki tudok pipálni. A cél az, hogy egy olyan férfit találjak, akinek a szemlélete, és az elképzelése a D/s-ről rezonál az enyémmel. Igen, kompromisszumképes vagyok, igen, tudok engedni az elképzeléseimből. De minél konkrétabban írok, annál nagyobb az esély, hogy aki erre rá tud kapcsolódni, az megkeres. És a megkereséséből én már érezni fogom, hogy csupán a gondolat vonzza, hogy rátalált egy ízig-vérig szub lány adatlapjára és meg akarja szerezni, vagy valóban érti a szavaimat, reagál rájuk és megérzi bennük a mélységet.