lassú gyógyulás

(a bejegyzés valós történetek alapján íródott, több karakter és férfi összevonásával, több éves és friss élmények alapján, terápiás jelleggel)

Kapok egy üzenetet.

Lehengerlőt.

Izgatót.

Okosat.

Megértőt.

Szívem erősen dobog.

Izgatottá valók.

Talán ő az, akit keresek - gondolom.

Hamar megnyílok neki.

Feltárom lelkemet, kialakul egy kapocs.

Megért engem.

Belém lát.

Érdeklődik.

Eltelik pár nap.

Chat.

Email.

Telefon.

A kötelék egyre szorosabb.

Elhiszem, hogy érdeklem őt.

Fontosnak érzem magam.

Szeretve érzem magam.

Hiú ábránd.

Balga remény.

Mert mindig jön a már jól ismert üzenet:

A következő 2-4 napban nem leszek olyan aktivitással elérhető, mint eddig. De nem akarom, hogy csökkenjen az intenzitás.

Munka/ beteg családtag/ külföldi utazás.

Az első pár alkalommal még bedőlök neki.

Várok türelmesen.

Faszt türelmesen, irtó türelmetlen személyiség vagyok.

A telefonomat 5 percenként csekkolom, főleg késő délutáni órákban, mert azt mondja, hogy este igyekszik lenni.

Persze nincs ott.

Soha nincs ott.

A szívem fáj.

Lefagyok.

Veszélyben érzem magam.

Mindig én priorizálok, előtérbe helyezem a férfi igényeit.

Mikor én őt nyilvánvalóan nem érdeklem olyan mértékben, mint ő engem.

Pedig az első 4 napban szerelmet vall, azt mondja kamasz kora óta nem volt ilyen boldog.

Hogy különleges lány vagyok.

Hogy értékes vagyok.

Pfff.

Kialakít egy kötődést bennem.

Én meg nyilván beleesek a hálójába.

Pár naponta ír egy hosszabb üzenetet, éppen csak annyit, hogy a markában tartson.

De soha nem annyit, hogy kielégítse az igényeimet.

Én lógok a levegőben.

Őrlödök.

Analizálok.

Ő meg éli vidáman az életet.

Csak akkor jelentkezik, amikor neki kényelmes.

Olyan ez, mint a drog.

Mikor ír, mikor ott van, elönti a testem a jó érzés.

Mikor nincs, akkor vágyakozom és függője leszek.

Mivel bdsm, ezért mindenki óvatos a kilétével.

Én is.

Kétes eredetű chatszobák, álnevek, magánszámok.

Könnyű felszívódni.

Könnyű elérhetetlennek lenni.

Mivel szubmisszió, én rendelem magam alá a férfinak.

Akármennyire is magamra teszem a világ összes képzeletbeli gyeplőjét, hogy ne lássak bele semmit a helyzetbe, nem robot vagyok.

Nem tudok nem érzelmet kialakítani az ismerkedés korai fázisában.

Mivel bizonytalan, szorongó kötődés, ezért folyamatos veszélyben élek.

Pedig nem a mamut jön.

Csak a várakozás az, ami megbénít.

A bizonytalanság.

Évek teltek el így.

Azt hittem, hogy ez a normális.

Hogy egy ismerkedésbe mindig bele kell pusztulni.

De most már elég.

Nem akarok függni ismeretlen férfiak üzenetétől, akik nem képesek napi fél órát szánni rám.

(Miközben az a céljuk, hogy megdugjanak megismerjenek.)

Kibaszott fájdalmas a gyógyulás, de nem élhetek így tovább.

Számtalan ilyen helyzetet éltem már át és megelégeltem.

Meg kell tanulnom magamnak megadni mindazt, amit egy párkapcsolattól várok.

Hosszú út lesz, nehéz lesz, de hálás vagyok önmagamnak, hogy felismertem ezt a mintázatot.