számomra a dominancia...

A dominancia nem hangos.

A dominancia nem alpári.

A dominancia nem erőszakos.

A dominancia egy biztonságos lepel, ami beterít és oltalmat nyújt.

Aminek a jelenlétében nem kell döntéseket hoznom.

Ami hogyha mellettem van, akkor lehetek pici, gyenge és kiszolgáltatott.

Egy ilyen férfi mellett megértve és biztonságban érzem magam.

Egy ilyen férfinak nem kell hangoskodni, mert nem kell a nem létező dominanciáját hangerővel leplezni.

Egy ilyen férfi nem ragaszkodik már az első üzenetváltásunk alkalmával foggal-körömmel ahhoz, hogy áruljam el a teljes nevemet, foglalkozásomat és lakhelyemet. Mert tudja, hogy nem az teszi dominánssá, hogy kierőszakolja, hogy mindig minden kérdésére rögtön választ kapjon.

Egy ilyen férfi tud uralkodni önmagán és felelősséget vállalni a tetteiért.

A dominanciája egy apró gesztusban, egy tekintetben is képes olyan mértékben megmutatkozni, hogy ha a szemembe néz, akkor pontosan látja és érzi, hogy mindenemet nekiadtam, hogy teljesen az övé vagyok és hogy remegve várom minden parancsát és kívánságát.

Nem kell kivívnia azt, hogy elfogadjam domináns félnek. Mert ez nem egy harc. Ez egy megengedés, egy átadás. És erre méltónak kell lenni.

Kell a finomság, az érzékenység, az odafigyelés és az érdeklődés.

Mert a dominancia gyengéd és gondoskodó. 

Elveszi, ami jár neki, de vissza is ad. Mert vigyázza és óvja a lelkemet. Tudja, hogy anélkül nem léteznék és őt se szolgálhatnám.

Aki pedig felelőtlenül játszadozik egy szubmisszív lélek odaadásával és kiszolgáltatottságával, majd egy ponton nagy hirtelenséggel végérvényesen magára hagyja azt, az nem méltó arra, hogy leboruljanak előtte és talpon csókolják.