azok a bizonyos lécek, amik magasan vannak

A társkeresés szépségei

Könnyű úgy ismerkedni párt keresni, ha az illetőnek nincsenek elvárásai.

Ha nem igazán tudja, hogy mit akar.

Tudjátok, vannak a profilok Tinderen, akiknél az van bejelölve a Mit keresel? rubrikában, hogy 'Nem tudom pontosan'.

A bemutatkozó szövegük pedig ennyi (idézem): " "

És hát sajnos ilyen profilokkal van tele az internet.

Az a tapasztalatom, hogy a döntő többség (férfiakról beszélek, mert férfit keresek) nincsen tisztában azzal, hogy ki is ő maga, hogy mire vágyik és hogy mit hoz egy kapcsolatba, mit tud adni a másik félnek és hogy mire vágyik a másik féltől.

Csak lézengenek, nézelődnek és a vakszerencsére bízzák azt, hogy az utukba sodor-e az algoritmus egy éppen szimpatikus nőt.

Aztán érkezek én, aki viszont nagyon konkétan tudja, hogy mire vágyik és hogy kit keres.

Mondjam? Mondom.

1. Egy domináns férfit. (Ezt ha Tinderen ismerkedem, egy öröm és nagy kaland kipuhatolni.... nem. Ha érdekes, írok erről is majd. Érdekes lehet? Van kedvetek erről diskurzust folytatni?)
2. Legyen határozott, döntésképes.
3. Tudjon felelősséget vállalni a tetteiért és szavaiért.
4. Legyen érdeklődő, kíváncsi. Akarjon megismerni, ne csak megszerezni.
5. Legyen empatikus, törődő, odafigyelő és a lehető legnagyobb szadista.
6. Legyen okosabb, talpraesettebb és intelligensebb nálam.

Aztán jönnek az apróságok:

1. Életkorát 40 évben maximalizáltam.
2. A közelemben éljen, nem akarok több órás, utazgatós távkapcsolatot.
3. Ne akarjon 1-2 év múlva gyereket, mert én egyre kevésbé érzem az ingerenciát és a vágyat, hogy gyereket neveljek ebben a világban.

Ezek a fő vonalak, ami mentén haladok az ismerkedés rögös útján.

És eddig egészen pocsékul megy.

Itt Pixien és Tinderen lavírozok, de eddig az elmúlt 4 hónapban mindössze egyetlenegy arra érdemessel sikerült 2 napnál hosszabb, ismerkedős kapcsolatot létesítenem. Annak is csúf vége lett.

Ad egy nagy magabiztosságot és önbizalmat az, hogy képben vagyok azzal, hogy milyen az a férfi, aki mellett képes lennék egy egészséges D/s kapcsolat kialakítására.

Viszont az, hogy ennyire szelektív vagyok, néha elbizonytalanít.

Elbizonytalanít abban, hogy nem-e az én elvárásaim túl magasak?

Hogy nem kéne-e lejjebb adnom?

Hogy nem kéne-e megelégednem a kevesebbel?

Szerencsére van pár kedves ismerősöm, barátom, szerettem, aki emlékeztet arra, hogy soha ne adjam alá.

Hogy ne elégedjek meg egy olyan férfival, akihez nem vonzódok, aki nem ér fel az elképzeléseimhez.

Mert igen, amit keresek az ritka. A ritkaságokat pedig nem osztogatják minden utcasarkon.

Szóval türelemre és megbékélésre tanítom magam, mert bár az agyam felfogja, de a lelkem nem mindig érzi magáénak azt az igazságot, hogy az ilyen dolgokat nem lehet siettetni.

Köszönöm, ha elolvastad,

ella

Ui: ez az első nyilvános bejegyzésem itt pixien, de már évek óta motoszkál a fejemben a vágy, hogy szeretnék bdsm témában nyilvánosan megosztani a gondolataimat és tapasztalataimat, szóval íme, sziasztok, ella vagyok, és mától blogot írok ide.