Féltékenység és ami mögötte van

"Gyakori és „tipikus" problémakör az ambivalensen kötődő ember párkapcsolataiban, hogy a féltékenysége a teljes időspektrumot lefedi. Amint közel kerül valakihez, és kialakul egy párkapcsolat, hamar elkezd azon rágódni, hogy vajon a partnere jobban szerette-e az exeit (vagy azok közül egy bizony valakit). Hogy szerette, mint szerette? Megtett-e érte, vele olyan dolgokat, amit most ő nem kap meg? Mi az, hogy van neki múltja? Ha pedig esetleg nem volt korábbi kapcsolata: mi az, hogy nincs tapasztalata? Itt is láthatóvá válik a belső szorongás és a folyamatos ambivalencia a kapcsolódásban."

Lukács Liza "Hogyan szeretsz?" című könyvéből

Ezek az emberek nem rosszak, nem alacsonyabbrendűek, csak nem volt, aki gyerekként megmutatta volna nekik, hogy hogyan kell jól szeretni. Hogy ők önmagukban is értékesek, szerethetők, feltételek nélkül - nem kell sem megfelelni, sem bebiztosítani magukat.

Megmenteni senki nem fogja tudni őket, pedig ezt várják, de saját maguk képesek lehetnek rá. Vagy találnak valakit, aki ezzel kompatibilis (és akkor megy tovább a minta a következő generációra).

Négyféle kötődési mintát tartanak számon: a biztonságos, bizonytalan-ambivalens, bizonytalan-elkerülő és félelemteli kötődési módokat. Az, hogy melyik kategóriába kerülünk, döntően a szüleinken és a gyermekkori kapcsolatainkon múlik. Változtatni pedig leginkább csak komoly önismerettel, rengeteg belső munkával, vagy terápiával lehet.

Aki itthon a biztonságosan kötődő 30%-ban van, az összeteheti a két kezét. Kíváncsi lennék, hogy ez az arány mekkora lehet ebben a közösségben, és mennyire korrelál az ún. BDSM beállítottsággal.