Az igazira várva
BDSM Blogok »
Blog - drhouse »
Az igazira várva
- Van nyilvános albuma
- Van nyilvános őt ábrázoló képe
- Van blogja
Visszatérő elem időnként a profilokban az a fordulat (vagy legalábbis a mögötte meghúzódó jelenség), hogy "az igazira várok". Gyakorlatilag minden paramétertől függetlenül bukkan fel és sokszor igényesen megfogalmazva, tehát még csak nem is a lelki szegények bolondériája ez.
Mi ezzel a bajom? Kezdjük az "igazi" részével. Olyan nincs. Punktum. Akárhány rózsaszín szentimentális lélekbe gázolok is most bele, senki nem teremtetett nekem (és neked sem), nincsen sors sem, ami majd elénk rakja a (nem létező) igazi Ő-t. Aki ilyeneket lát, az a saját érzékelésének az áldozata. Az emberi agy egyik evolúciós csúcsteljesítménye az igen fejlett mintázatfelismerő képesség. Ez nagyon jól jön, amikor el kell dönteni, hogy esni fog-e az eső, vagy amikor meg kell tudni mondani, hogy melyik növény ehető, de ahogy nő az absztrakció szintje és az ismeretlen külső tényezők száma, egyre több rossz következtetésre jutunk. Arról nem is beszélve, hogy az ember szereti magát kitüntetett helyre képzelni a világban, vö: heliocentrikus világkép, vagy a "mindig az én sávomban halad lassabban a forgalom" érzése. Épp ezért azt is szeretjük érezni, hogy a partnerünk "az igazi". Aki kicsit is jártas a statisztikában, az nyilván tudja, hogy még ha lenne is "igazi", annak az esélye, hogy ez az illető időben és térben ugyanott van, elenyésző. Különben is, honnan tudnád, hogy X az igazi, ha nem ismered a világon az összes többi, valaha élt, vagy még meg sem született embert?
Az a (sokak szerint valószínűleg lehangoló) igazság, hogy egy "elég jó"-t keresünk. (Szerintem ez sokkal izgalmasabb, mint "az igazira várni", de ez nyilván ízlés kérdése.) És ez most nem egy lekicsinylés, épp elég macera egy "elég jó"-t találni. Akinek nem bosszantanak a hülyeségei, hanem szórakoztatnak, aki kócosan is tetszik, akinek nem teher a szívesség. Ha létezne "igazi", akkor már rég lehúzhattam volna a rolót, mert már megtaláltam, csak vége lett. De mivel nem létezik, nem kell a kardomba dőlnöm. :)
Kettő: várakozás. Nőjünk már fel. Ez a (gendersemleges) királylány, aki a toronyba zárva várja a megmentő (szintén gendersemleges) lovagját. Marha romantikus, csak azt felejtjük el, hogy itt a genderselmeges királylánynak nulla beleszólása van a leendő genderselmeges férje személyébe. Ez kell, tényleg? Mint kifejtettem a sors nem fogja eléd rakni a másikat. Azért tenni kell. Ez alatt nem kizárólag az online társkeresésre gondolok, hanem arra, hogy megteremtem a lehetőségét annak, hogy megismerkedjek egy "elég jó"-val. Gondolj bele, minden olyan találkozás, amit valaki sorsszerűnek állít be, azért tudott létrejönni, mert mindkét fél vette a fáradságot, hogy felemelje a seggét a tévé elől, és belekerüljön egy olyan szituációba, ahol megismerkedhet emberekkel. És most számold össze, hogy hány olyan kapcsolat van, ami úgy kezdődött, hogy a felek álmodozva vártak az "igazi"-ra.
És nem mellékesen: hány olyan emberrel ismerkedünk meg, aki nem az "igazi", és még csak nem is az "elég jó" kategória? Igen, sokkal. (Teszem hozzá: minél nagyobb ez a szám, valószínűleg annál jobban definiált az "elég jó".) És ezzel most szólnék itt oly sok embernek (aki mind nem fogja ezt elolvasni, de annyi baj legyen): ismerkedjünk, beszélgessünk minél több emberrel, hiszen így csak nő az esélye annak, hogy egy "elég jó" is beleesik a szórásba. Ez az oldal például pont azért van - csak ez nem megy, ha az "igazira vársz".
https://www.youtube.com/watch?v=Zn6gV2sdl38
Mi ezzel a bajom? Kezdjük az "igazi" részével. Olyan nincs. Punktum. Akárhány rózsaszín szentimentális lélekbe gázolok is most bele, senki nem teremtetett nekem (és neked sem), nincsen sors sem, ami majd elénk rakja a (nem létező) igazi Ő-t. Aki ilyeneket lát, az a saját érzékelésének az áldozata. Az emberi agy egyik evolúciós csúcsteljesítménye az igen fejlett mintázatfelismerő képesség. Ez nagyon jól jön, amikor el kell dönteni, hogy esni fog-e az eső, vagy amikor meg kell tudni mondani, hogy melyik növény ehető, de ahogy nő az absztrakció szintje és az ismeretlen külső tényezők száma, egyre több rossz következtetésre jutunk. Arról nem is beszélve, hogy az ember szereti magát kitüntetett helyre képzelni a világban, vö: heliocentrikus világkép, vagy a "mindig az én sávomban halad lassabban a forgalom" érzése. Épp ezért azt is szeretjük érezni, hogy a partnerünk "az igazi". Aki kicsit is jártas a statisztikában, az nyilván tudja, hogy még ha lenne is "igazi", annak az esélye, hogy ez az illető időben és térben ugyanott van, elenyésző. Különben is, honnan tudnád, hogy X az igazi, ha nem ismered a világon az összes többi, valaha élt, vagy még meg sem született embert?
Az a (sokak szerint valószínűleg lehangoló) igazság, hogy egy "elég jó"-t keresünk. (Szerintem ez sokkal izgalmasabb, mint "az igazira várni", de ez nyilván ízlés kérdése.) És ez most nem egy lekicsinylés, épp elég macera egy "elég jó"-t találni. Akinek nem bosszantanak a hülyeségei, hanem szórakoztatnak, aki kócosan is tetszik, akinek nem teher a szívesség. Ha létezne "igazi", akkor már rég lehúzhattam volna a rolót, mert már megtaláltam, csak vége lett. De mivel nem létezik, nem kell a kardomba dőlnöm. :)
Kettő: várakozás. Nőjünk már fel. Ez a (gendersemleges) királylány, aki a toronyba zárva várja a megmentő (szintén gendersemleges) lovagját. Marha romantikus, csak azt felejtjük el, hogy itt a genderselmeges királylánynak nulla beleszólása van a leendő genderselmeges férje személyébe. Ez kell, tényleg? Mint kifejtettem a sors nem fogja eléd rakni a másikat. Azért tenni kell. Ez alatt nem kizárólag az online társkeresésre gondolok, hanem arra, hogy megteremtem a lehetőségét annak, hogy megismerkedjek egy "elég jó"-val. Gondolj bele, minden olyan találkozás, amit valaki sorsszerűnek állít be, azért tudott létrejönni, mert mindkét fél vette a fáradságot, hogy felemelje a seggét a tévé elől, és belekerüljön egy olyan szituációba, ahol megismerkedhet emberekkel. És most számold össze, hogy hány olyan kapcsolat van, ami úgy kezdődött, hogy a felek álmodozva vártak az "igazi"-ra.
És nem mellékesen: hány olyan emberrel ismerkedünk meg, aki nem az "igazi", és még csak nem is az "elég jó" kategória? Igen, sokkal. (Teszem hozzá: minél nagyobb ez a szám, valószínűleg annál jobban definiált az "elég jó".) És ezzel most szólnék itt oly sok embernek (aki mind nem fogja ezt elolvasni, de annyi baj legyen): ismerkedjünk, beszélgessünk minél több emberrel, hiszen így csak nő az esélye annak, hogy egy "elég jó" is beleesik a szórásba. Ez az oldal például pont azért van - csak ez nem megy, ha az "igazira vársz".
https://www.youtube.com/watch?v=Zn6gV2sdl38
Hozzászólások (51)
Így megfelel, Mr&Mrs?!
A "kör" az nem egy konkrét kör, lehet amőba alakú is, a könnyebb megértés és az átvitt dolgok miatt kör. ;0)
Miért kételkedsz abban, hogy nekünk ép nem az elég jó kategória adatott meg? Miért nem hiszed el, hog ép most az igazit leltük meg. Mert megkérdőjelezed mind azzal amit mondasz pedig ennek az esélye is meg lehet, hogy igen pont ő az "igazi"! (Pi)
Akkor talán érthetőbb lesz, ha ezt egy síkra vetítjük és ott ugye meg tudjuk állapítani azt, hogy a kör, mint egy geometriai alakzat, pontokból épül fel. Te vagy a középpont, körülötted sok-sok pont. A sok pont a többi ember. A körvonalon kívülre esők nem tartoznak a te körödbe, velük semmiféle kapcsolatod nem lesz. Azok a pontok, amik a kör középpontjához vannak a legközelebb, azok lesznek az "igaziak".
Talán érthető....
Az "az igazi" definíciója ebben a kontextusban az, hogy mindössze egy létezik belőle. Tehát a több igazi ebben a modellben a több "elég jó" kategóriába tartozik. Így egész sok látszólagos ellentmondás feloldódik lejjebb.
ennyiz a "szembejövő forgalom" minőségi megítélésének biztonságáról ;)
1. Tulajdonképpen sok "igazi" létezik - tehát hibás elképzelés az, hogy csupán csakis egy létezhet és az is hogy nincs, mert tudjuk hogy több van... ;0)
2. Azokkal az élőlényekkel és tárgyakkal, valamint ismeretekkel találkozik mindenki, akivel-amivel azt teheti, amire szüksége van.
3. Mindenki ismeri a halmazelméletet?!
Relatív dolgokról vitázni felesleges, nézeteket ütköztetni viszont lehet. (Sa)
Olyat akarsz egyenletbe foglalni amit nem lehet.
Így nem csoda h nem jön h nem érted.
Az Igazi-val az az egy probléma,h sokan a Tökéletess-sel azonosítják.Senki se tökéletes.
Az elég jó meg egy olyan téma, amibe nem mennék most bele, de könyveket töltöttek már meg vele. Lehet, hogy nem a legjobb szóhasználat, de elég éleg a kontrasztja az "igazi" ellenében. :)
Amúgy meg fel a fejjel, a világ tele van hülyékkel, de azért nem csak velük :)
Szóval ha van érdemi hozzáfűzni valód a témához, nosza, ki vele, de ha már direktbe megszólítasz, akkor (tudom, itt rontom el, de) elvárok valami minőséget.