Akkor, amikor...

(Reakció erre: törölt blog)

Akkor, amikor...


„Lothario jóváhagyásával írom ezt a blogot!„

Akkor nézzük!

Furán indult az ismeretségem Lotarioval! Hallottam Róla ezt-azt, olvastam Tőle blogokat... Mondom magamban, Ki ez a Lótár Márió?!?!?! Sok jót mondtak nekem Róla, de úgy igazándiból a sajátságos stílusa eleinte engem nem kötött le, bár a dinamikus lendülete, ahogy a gondolatait fonja egymásba, az mindenképpen figyelem felkeltő. Aztán mondom magamban, ahogy ezt másoktól is várnám, nézzünk a dolog mögé, hogy saját tapasztalatra alapozva alakulhasson ki a privát véleményem. Alapvetően jókat ír, jól, bár néha felmarkolom a padlót talppal a „girl power-es„ megjegyzései miatt. De! Mégis, mire lett saját tapasztalatom, addigra egy teljesen másik kép alakult ki bennem Őróla. Mi relatíve keveset beszéltünk eddig, de amikor igen, akkor viszont nagyon és hosszan és mélyen. Így is jutottunk arra a következtetésre kollektíve, hogy egyfelől, leginkább emberileg, mint férfi mivoltunkban meglepően sok a hasonlóság, elvi egyezések, tapasztalatok stb... A benyomásaim alapján egy valódi domináns személyiség, bar hajlok arra, hogy a magabiztosság és a céltudatosság dominál ebben a dominanciában. Míg erre megérkeznek a matyó hímzések, mint egy tisztességes kinkstertől az el is várható. Itt megroppan a dominancia és teret nyer az elemi hedonizmus, amit még eddig talán senkiben nem érzékeltem ilyen fokon. Már-már a szinte minden mindegy alapon, csak élvezzük egymást, a pillanatot, bármit.

Ezt kiemelve kénytelen vagyok erre külön reflektálni:

„Alapvetően a BDSM-en belül csak kis területen fedjük egymást, en inkább majdnem minden vagyok és csak ritkán csak Dom, míg Ő mindig Dom, oké, meg a szadizmus is egy metszéspont, viszont Én service top vagyok, Ő pedig a D/s-ben szadista. Magyaran én kiszolgáló szadista vagyok, Ő pedig a saját élvezetére kínoz. Egyiken sem kell kiakadni!!! Egy service top a mazo örömére okoz fájdalmat es nincs alá-fölé rendelt viszony ebben, mig egy Dom (nyilván figyelembe véve a sub hatarait), a saját örömére okoz fajdalmat. Ha valaki nem érti, hogy mind a kettő beleegyezésen alapszik es rendben van, akkor üljön le 1-es es fusson neki újra a BDSM-nek.”

Tehát!

Itt van egy aprócska kiegészítés. Én még mindig nem vagyok szadista! Én STIMULÁTOR vagyok!!! Nem azt élvezem, ha a partnernek fájdalmat okozok. Illetve nem csak azt önmagában. A koktélt élvezem, amit a közölt kéjérzet és a fájdalom egyvelegével mixelek, illetve az erre adott visszajelzéseket. Mennyivel magasabbra lehet így eljutni, ha úgy tetszik, mélyebbre. Az én eszköztáramban a fájdalom megjelenítése a játékokban azt a szerepet tölti be, hogy fokozza az élményt, a hatást, az élvezeteket. Itt nem arra kell gondolni, hogy rossz volt a Subina és kikap. Az egy teljesen más helyzet. És igen, azt sem azért élvezem, mert Neki rossz! Hanem az interakció hordozza önmagában az élményt. Mint már említettem régebben, a nonverbális kommunikáció szerves részeként stb... Fontos! Én nem szolgálok ki! Én a saját élvezetem érdekében is fokozom a fájdalom közlésével a felszabaduló hormonok termelődését, az intenzívebb élményt, az erősebb reakciókat, stb... Természetesen a palettán maradva, illetve annak a határán lavírozva létesíteni olyan helyzeteket, amik gyakran újak és többé teszik az élvezetet, mint anélkül lehetne. Összegezve! Igen, kikap, ha az az adekvát reakció. Igen, okozok fájdalmat nem büntetésből kifolyólag. De azt kellene itt látni, hogy mennyivel messzebbre el lehet repíteni a partnert, ha gazdagabb eszköztárral kooperálunk. Jó, lehet még fájdalmat okozni figyelmeztetés jelleggel is, amikor csak valami kis aprócska aljasságot követek el, például meglepetésszerűen megharapom, vagy megcsípem, hogy ott elért egy határt. Az én határomat, akár a tiszteletlenséggel. Szóval a lehetőségek kimeríthetetlenek. Gondoljunk csak bele, milyen sok variációban állhatnak párba személyek és mennyiféleképpen lehet azt a sok-sok mindent variálni. Ugye, ez a gondolat önmagában elvarázsolja az embert. Ez is egyfajta művészet, mennyi, meg mennyi tényezőnek kell egyszerre teljesülnie, hogy életre kelhessen a valódi BDSM élmény... A Műalkotás!

„Az más kérdés, hogy minket meg lehet szelídíteni, de belőlük nem lehet az állatot kihozni.”

Erre, csak tényleg annyit, hogy ha egy férfit, teszem azt vegyünk egy igazi férfit, aki valóban domináns és minden, ami Vele együtt jár, meg lehet szelídíteni, akkor már réges-régen ott van meg’a@xva az egész, ahol van! H’ pont azért választ egy Nő egy maszkulin férfit, mert az tetszik Neki benne, hogy karakán, határozott, céltudatos, irányít, stb, stb, stb... Ha ez nincs, akkor mehet a kupac tetejére, kuka és kész. Igazán fantasztikus lenne, ha elfogadnák azt, hogy ilyenek és meg vannak a játék szabályaik, a saját szabályaik, elveik, stb... Mire jó egy versenyautó, ha lefojtják a teljesítményt, mert hogy félnek Tőle, túl gyors, túl vad... Szépnek szép, de?! A halvérű Maszatmatyikat becsibészelni meg hát... Most tényleg heringgel akarnak fát vágni Hölgyeim? Ugye nem...

És akkor itt kezdeném el a reakciómat valójában!

Engem folyamatosan meghökkent, hogy kb szóról szóra ugyanazokról a tapasztalatokról számolunk be Lotival! Döbbenet! Vannak jelenségek, amelyeket tényleg betűről betűre ugyan úgy látunk. Ja, majd el is felejtettem, hogy akinek nem ízlenek a főztjeink Ők természetesen maximális nyugodtsággal hagyják a vállfán! Szóval igen! Abszolút sémákat lehet megfigyelni. A fontosabbakat fel is sorolta a Kolléga.

Hogy néz ki ugyanez Dom szemszögből?! Egy gondolat erejéig, mi is az a Dom?!: Én úgy fogalmazom meg, hogy Dom az a FÉRFI, aki egy olyan alfahím típusú személy, aki rendelkezik kellő tapasztalattal, megfelelő mennyiségű és minőségű lexikális tudással a pszichológia, az anatómia, a fizika, és egyéb más, a játékok profilja által megkövetelt ismeretekkel, és nem utolsó sorban kifejezetten kifinomult érzékszervekkel, antennákkal, hogy jókor, jól érzékeljék az aktuális jeleket, jelenségeket. Ez nagyon fontos! Ezen rengeteg dolog múlhat, főleg új pároknál.

Szintén nagyon fontos az - Hölgyeim van még egy rossz hírem -, miszerint: Én értem, hogy hihetetlen az, amikor egy férfi tényleg nem fog csak azért, mert ott meglapul egy nunuló észveszejtve rohanni, hogy nyami, nuni! Ez egy bizonyos kor, meg szint felett édes kevés. Nyilván, meg van ennek is a közönsége, ezért is alakulhatott ez ki így. De a Domok miben is különböznek Tőlük? Mondjuk abban, hogy ha kiszagolják a manipulációt, fel fognak állni, ha himi-humi, kamu, tiszteletlenség, ilyesmik merülnek fel, akkor szintén. Szóval egy Domot nem lehet csak pusztán pinával lekenyerezni. És legfőképp, ne akarják megnevelni, bevinni a papucsgyárba, mert fel fogja robbantani! Ez most tényleg ennyi Hölgynek nem tiszta, megéri ezzel próbálkozni? Ott előbb, vagy utóbb gond lesz. Persze tudom, hogy de hát a Böbikének is sikerült... ÉS? Akkor mi van?! Ja az, hogy dimb, meg domb.

Na meg aztán van ez a téma, hogy mindenki várja a sült galambleányt, galamblegényt. És mit tesz Érte ténylegesen? Hangsúlyozom, hogy nem az a gond, hogy ha Valaki kezdő, tapasztalatlan, vagy nincsenek ismeretei, csalódott, vagy éppenséggel mindent és mindenkit utál! Tehát az aktuális állapota nem túl rózsás. HANGSÚLYOZOM még egyszer! A gond az, ha ezen nem veszi a bátorságot, hogy változtasson. Ha nem megoldás orientáltan áll a dolgokhoz. Mindent a partnertől vár. Egy dörzsölt, rutinos Dom persze ezen is felül tud emelkedni, de kérdem én, megéri-e az, hogy ekkora árral szemben ússzon?! Meg ikszedik alkalomra ez pettyet uncsi is ám... Mondhatnánk úgy is, hogy a folyamat a lényeg! A Domok sem Orákulumok még mindig, se nem jósok és roppant kimerítő a látens igények feltérképezése. Ha ez még mindig nem lenne elég, akkor erre még az is rájön, hogy nem elég, hogy kevés a fog’alom a saját palettán, de még fosik is emberünk úgy jól masnival átkötve az egésztől. Értem én persze, hogy ez egy folyamat, meg a bizalom kiépüléséhez idő kell, meg stb, de én konkrétan arról beszélek, amikor az egy dolog, hogy valaki mekkora önismerettel rendelkezik, de még azt a keveset sem meri megmutatni, méltó partner számára, amivel tisztában lenne már. Na meg, amikor Önmagának nem meri bevallani, és amikor ráhibázik egy domináns, akkor kicsattan a hiszti, hogy azt már pediglen nem és társai. Na ezek mennyire illúzió gyilkosok és energia vámpír jelenetek.

Szóval tényleg sok mindent lehet, de ebben a titkolódzós nyűglődésben egy Mentornak mi az, amiért csinálja? Persze lehet mondani, hogy a saját nevelés romantikája, ilyenek, de ki szeret ennyire nehezített pályán széllel szemben furulyázni?! Főleg ennyiszer...

Konklúzió!

Idézzük a pesties szlenget: “Kell vér a faszába!”, és a puncijába is! Másként nem megy! Ezt nem kell most úgy érteni, hogy akkor Mindenki ész nélkül Mindenkivel, mindent is azonnal Babám hamm bekaplak! Hanem szép sorjában! De haladva, fejlődve, egyről a kettőre... Vegyük például azt a jelenséget, hogy már volt többször olyan, hogy sunnyogva figyelt engem egy-két Hölgy, és várta a csodát, hogy Ráírok, na mert ugye Úri Nő nem fog kezdeményezni... De kérdem én, hogy honnan a csitt csattanós maszlagos ciccli-cuccli cuccmákos kis csiga lábnyomokból olvassam ezt is ki például??? Tényleg csak haverom kérdi... Éppen ugyan úgy mint, hogy mi a palettája. Valójában mivel kecsegtet az a Dom számára, ha végig küldi a komplett programon, hogy vajh, mi hol helyezkedik el a szájba koitált palettán...

Loti, Te miket említenél meg a megoldást tekintve? Oké! Most jól kiokoskodtuk magunkat, de, akkor mégis hogyan tovább, mit lehet itt ’enni?

Tisztelettel: D.E.

.