Friend zone

Friend zone

19 éves kis mikka makka voltam, megláttam A Lányt! Ott és akkor eldöntöttem, hogy nekem Ő kell! Mire megtudtam, hogy Ki is Ő - na mert ugye a hatásfok érdekében egy pettyet nem árt felkészülni az adott célszemélyből, csajozási praktikák első lecke... -, az egyik akkori legjobb barátom bemutatta, hogy Ő a barátnője. Gondolhatjátok, hogy kijöttek a szemeim, mint az éti csigának. Tudjátok, amikor rohan jól előre kinyújtja, hogy idejében észre vegye, ha hírtelen kinőne elé egy gomba. Nem mondom, akkor rendesen ökölbe szorítottam a talpaimat. Hát jó, legyen... Természetesen tabu zone azonnal. De elvégre barátkozni lehet, meg hát félig meddig közös társaság is lettünk így. Így is lett, nagyon jó barátok lettünk. Majd ki nem találnátok, hogy kinek a vállán sírta ki magát, amikor eljött az ideje... Mivel ugye a barátom, az exe nekem továbbra is az egyik legjobb barátom volt, Őt meg hát nagyon megviselte a dolog így veszteg kellett maradnom még mindig. Ekkor jött egy lassú eltávolodás. Egyetemre ment, engem is más fele sodort az élet. El is telt pár év. Majd nem találnátok ki! Szembe jön egy másik nagyon régi, igen jó barátommal kézen fogva. Akkor szintén kicsit felelevenedett a mi kontaktolásunk. De hát a Kislány még mindig nagy erőkkel stabilizálta a tabu védő falat Maga köré. Mondom ilyen aztán már végképp nincsen. Ekkora pancser nem lehetek. Újabb halványulás, majd már komolyan nem is emlékszem, hogy hogyan és miért, de újra előkerült. Pár újabb eltelt év, és kellő lemorzsolódás a tabu fal generáló személyek között. Valami olyasmi szituáció volt, hogy tényleg és nem ürügy szinten kellett Tőle valamit kérdeznem. Ráírtam, hogy Te figyúúú, Ez meg az. Tényleg nem emlékszem erre... De, mondom, ha már így alakult, akkor mindjárt ott vagyok érted és lógjunk valamerre, úgy is rég dumáltunk. Mesélsz kicsit mi a helyzet mostanában Veled, ilynek. Csupa ártalmatlan semmiség. NA! Amint lehetett sejtitek, hogy gyors kifaggattam, hogy esetleg talált e egy harmadikat is a legjobb spanjaim közül. Ugye ebben az esetben ez már szinte kötelező volt. Hopp! De nem! Na mondom: igeeeeeen?! - csipetnyit felhúzódó szemöldökkel. Na meséljél csak szépen nekem! Hogy is van ez?!

Annyira belejöttünk a mesélésbe, hogy nem volt ritka az, ha naponta 2 órát aludtunk, viszont ellenben kb 18-20 órákat beszéltünk telefonon. Sokat találkoztunk, de persze semmi... Mondom ilyen nincs, kb úgy ismerem, mint a tenyeremet, nem létezik, hogy nem találok Rajta fogást. Meg amúgy is mi az, hogy nem?! Ilyen egész egyszerűen nem van! Na ez a friend zone ecsém! Mondom magamban, innét szép nyerni. Nekem már pedig kell ez a Nő! Nem részletezem, minden meg volt Rajta, Benne, ami kell, kívül, belül, alul, felül! Bitang jó volt na! De csak teltek a napok, hetek, hónapok és csak folyton kislisszol a kezeim közül. Már mindent is végig próbáltam, hogy hátha valami beválik. Persze végig a pompás barátság árnyékában. Emeltem a tétet, egyre orcátlanabbul kezdtem Vele bánni. Amolyan pimasz gazember formán. Meglepően jól reagált. De még mindig tartotta Magát, ahhoz, hogy nem! A létező összes kifogást hallottam. Komolyan ez nagyon brutál volt. Kb, mint egy ügynök - üzletkötő kiképzésen. Valahol a csajozás, olyan, mint az üzletkötés, az nyer, akinek több és ütősebb érve van... De természetesen maradt a nem. Amúgy egy egész hiteles történettel szinte már majdnem meg is győzött, hogy ez ennyiben fog maradni, amikor egyszer gondoltam egy hegyeset és mondom felteszek mindent egy lapra. Lesz, ami lesz! De tényleg, akkor már - már a nincs mit vesztenem állapotban, pedig mennyire is nagyon is volt, írtam Neki egy szép hosszú búcsúverset, amiben kb a b@xd meget fejtettem ki a lehető legszofisztikáltabb stílusban, hosszasan taglalva, illetve, hogy na tudod, kivel, meg társai. Ekkor már átléptük a negyedik hónapot is a sok huzavonában. Persze, hogy sokkolta a dolog. De nem vágta le, hogy ekkora blöff még a filmekben sincsen. Persze hatalmas telefonvihar, hosszan és balta hanggal osztottam, hogy Te kapjál már eszedhez, hogy mit is Te művelsz velem, na de kérem szépen. Míg nem, már nem tudom, hogy hogyan, de arra terelődött a dolog, hogy találkozzunk és beszéljük ezt meg személyesen inkább. Ugye nekem nagyon kellett arra koncentrálnom, hogy el ne szóljam magamat. De valami olyasmi dereng, hogy átjössz, megtörténik, aminek meg kell és akkor már a tapasztalatinkra alapozottan tudjuk megállapítani, hogy mi is van ezzel a fránya kémiával, meg úgy alles zusammen az egésszel...

Annyira sikerült beadom Neki, hogy már pedig a nap nem kel fel többet, ha nem így fog történni, hogy meg is esett, hogy úgy esett! Majd nagyjából ekkoriban azt mondja, hogy Őbenne fel sem merült a dolog, hogy mennyire oda voltam Érte. Jó mondjuk a kb 4-5 éves kaszinós múlt, az a bizonyos póker arc nem tűnik el csak úgy nyomtalanul. Szerintem ott valami gátból a dugót, vagy nem tudom, mit de valamit sikerült kipiszkálnom a szükségtelen helyről! Ugyan is, másnaptól odaköltözött és kb harmad nap szerelmet vallott, majd a " menyét asszonyom " lett évekre. Én csak úgy tekintettem vissza erre a csajozási magasikolára, hogy életem fő műve, de jól is van ez így! Majd persze visszaütött ez a nagy fránya friend zone maszlag, tönkrement az egész. Felszínre bukkantak egyéb más Önhibáján kívül eső problémák Őbenne, amelyekkel végül megértette velem, hogy miért csinálta azt, amit, ahogy és nem utolsó sorban ennyi időn keresztül.

Meggyőződésem, hogy az életfogytiglan tartó párkapcsolat alapja az, hogy a legjobb barátod a párod. Na de, ha a friend zone-ból indultok, akkor kb elpusztulhatsz, mire onnan kikecmeregsz. De miért is? Az a jó, ha benne vagy. De sajnos van egy olyan jelenség, ha úgymond van tétje, tehát, nem csak alkalmi vagy állandósított alkalmi, vagy sima barátság, akkor teljesen megváltozik az emberek viselkedése, ha felüti a fejét a Nő - Fréfi kapcsolódás lehetősége. Van egy ilyen feltétlen reflex, vagy mi a szösz, ekkor mintha már nem engednék olyan közel magukhoz a másikat. Jobbnak szeretnék magukat feltüntetni. Pedig az tönkre is tesz mindent is. Ha nem múlik el, akkor tuti!

Nézzük onnan, hogy ha meg van a kellő kölcsönös kémia, akkor nem barátilag indul, majd kialakulhat a legjobb baráti kötelék. Akkor győztünk! De nagyon úgy fest, hogy fordított esetben előbb, vagy utóbb úgy is ugyan az lesz a vége. Dörzsölt zsiványság, mindenre is elszánt gazember ide, vagy oda, kő kemény befektetett munka az udvarlásba, a végén úgy is minden megy a levesbe. Bár szerintem még a mai fejemmel is beleállnék újra egy ilyenbe. Nem maradhat meg egy ekkora ígéret a " mi lett volna, ha... " szintjén. Ez meg már nyilván az én elvetemültségemnek köszönhető... Úgy fest többek közt javíthatatlan idealista is vagyok... Amúgy szerintem maximum részben, mert például naivnak nem tartom magamat.

10 évet vártam Rá, sokat küzdöttem Érte, rengeteg csodálatos emlékkel gazdagodtunk, kár lett volna, ha megmarad a " mi lett volna, ha... " szintjén, nem bántam soha, semmit, hogy így alakult, ennek így kellett lennie, talán csak egyetlen egy dolog, hogy addig ameddig tartott, addig felülmúlhatatlan, páratlan volt!

Szóval csalafinta dolog ez a bizonyos friend zone, csak okosan! Haverom mondta!

Tisztelettel: D.E.

.