A BDSM ideje és helye.

.

A BDSM ideje és helye,
szaga és íze,
tapintása és színe,
múltja és jelene...




Ugyan ennek egy teljesen külön blogot akartam szentelni, de most ebben az esetben intézzük el annyival a választ, hogy a BDSM tulajdonképpen micsoda?, hogy Mindenkinek más és más... Mindenki induljon ki a maga saját BDSM-éből...



Ideje és helye:
--------------

Kort nem írok, de nagyon, de nagyon fiatal koromból vannak kristálytiszta emlékképeim, hogy nem tolerálok dolgokat, gondolok itt arra, hogy ki, mikor, mit, hogyan mond nekem. BDSM e az, ha egy kisgyerek nem fogadja el például az Édesanyja rákifejtett "dominálását"? Ha úgy tetszik, nem egyeztek az elveink és ez a mai napig így van. Az akkori meggyőződésem mellett máig kitartok!...
Vagy az, ha egy iskola utáni különfoglalkozáson a tanárnő már-már erőszakosan akarja érvényesiteni az akaratát felettem, de elutasítom, fittyet hányva rá ignorálom és angolosan távozom...
Egy munkahelyen megfelelő magatartás e konfrontálódni egy vezetővel, kiállva az igazad, magad mellett...
Az élet egy random területén, belebonyolúdni egy dominancia "méregetésbe". Például akár csak egy szolgáltatónál az alkalmazottal...
A BDSM megismerése elötti élményeket hova sorolhatnánk, kiváltképp abban az esetben, ha utólag kiderül, hogy minden rendben volt, az ösztönök bizinyítottak, abban hiba nem volt...
Vanilla világból hozott, a BDSM-re nyitott párral a bevezetés folyamata alatt meddig mehet el a domináns, hol kezdődik a BDSM, hol ér véget a vanilla...
Pusztán a megérzéseire mennyire hagyatkozhat a BDSM-et nem ismerő személlyel szemben, mennyire terhelheti le, ha a keresett beállítottságot maximálisan képviseli a partner jelölt, mennyi beavatás szükséges mielött a tettlegesség mezejére lépnének...
Mennyi hozzáértést feltételezhet a BDSM-en belülről érkező partnerről...
A rendőrrel szemben, mennyire léphet fel dominánsan egy közúti igazoltatás alkalmával...
Hol a határ, hogy mikor lesz a vanillából BDSM...
Stb...

Hol van helye, illetve hol van ott valójában, melyik az és melyik nem... Mi illuzió, mi valóság? Gondolom a felsorolt élethelyzetek többekben felháborodást fog generálni. Pedig csak eseteket vettem sorra, hogy érdekesebb legyen a kérdés...



Szaga és íze:
-------------

Nekem nincsen szaglásom, vagyis csak a nagyon intenzív illatokat, szagokat érzem és azokat is legtöbbszőr csak nagyon közelről beleinhalálva a miazba. Az ízlelésemmel semmi gond.

Számomra a BDSM szaga, az vagy a valódi illat aroma, ami magával ragad és utazásra visz, vagy a hamis, hazug élmény önös érdekekkel megmanipulált az "adás elvétele", amikor már az élmény annyira kell, hogy bármi áron megszerezze a partner, akármit mond, tesz, mutat ki. Csak habár valótlanul, de kapja meg, mert már az illúzió is jobb, mint a "nem kellek", "nincs" érzés. Akár egy hivatásosnál. Ne legyen illuziója senkinek, pénzért csak hazugság vehető. És a hamis az büdös. Lehet ezt elsőre nem érzi az ember, mert teszem azt új a partner, de ismerjük a hazug ember viszonyát a sánta kutyával... És milyen az íze annak a diadalittas mámornak, amikor létrejön a valódi BDSM élmény, az igazi és milyen annak a csalódottságnak, amikor minden erőfeszítés ellenére be kell látni, hogy az a zamat, ami addig hívón csalogatott, az bizony csak a szenny íze.



Tapintása és színe:
-------------------

Nekem a BDSM tapintása a tapasztalás, minden inger, minden receptorom stimulálása. A birtoklás és a kommunikáció, leginkább a nonverbálisra gondolok most. Amikor a szexualitást teljesen kizárom. Lehet amiatt is vagyok képes szexmentesen annyira játszani. Amikor a nagybetűs D/S történik. Amikor az aura szinte megfogható és összeér, keresztezi egymást, a vonzalom, mint mágnes húz oda. Egybeforr és így kizárja a külvilágot, az időt. Akkor a személyisége, az agya, a kisugárzása az, ami megadja azt amiért jöttünk. Hm... a BDSM színe... A BDSM szinte minden színe, tényleg szinte bármi, ami beletartozik hatalma alá tud vonni, néhány kivétellel. Emiatt is tudok találni oly sokak palettájában számomra vonzó, érdekes, izgalmas preferenciát.



Múltja és jelene:
----------------

Mint mondtam igen fiatalon belépett a még akkor nem aposztrofált életforma az én mindennnapjaimba, még a "megvilágosodás" elött. Hol így, hol úgy, hol ilyen mértékben, hol olyanban, de valahogy folyton jelen volt és van... Persze nekem is volt vanilla kapcsolatom, de elöbb vagy utóbb, vagy bevontam a partnert, vagy megszakadt a kapcsolat, éppen lehet pont emiatt. Egy ami biztos, hogy BDSM nélkül lehet élni, de nem érdemes. Mint amikor egy ragadozó elrágcsálja a növényzetet, rovarokat, gombákat, így életben maradva, elvegetélva, de be kell látnia, hogy a valódi, igaz BDSM élményt nem pótolhatja semmi, csak a színtiszta hús...

D.E.

.