Tölgyfa asztal.

A Dom simogatja a lány kis kócos fejét, a sub a lábát öleli mellette térdelve, szipog ahogy elöntötte, a könny, a nyál, a geci. Lassul a púlzusa, megnyugszik. Egyfelől azért, mert elmúlt a fejfájás, másfelől azért, mert örömöt szerzett az áhitott Úrnak. Úgy érzi jó volt, tanubizonyságot adott érzelmeiről...és tényleg!...egy aprócska dolgot kivéve.

Dom: Nem néz fel!!!...csak ha engedélyt kap rá, mert az a tiszteletlenség jele!

Erre a sub lesüti szemét, lehajtja fejét...

Sub: Igen is...bocsássa meg ezt nekem kérem...kéééreeem...

Lágyuló, lassuló, érzelmetes hanglejtésbe csapva át kérlel...

Dom: Semmi gond maga test! Most azonnal vetközzőn le anyaszűlt mesztelenre, csak a magassarkút hagyja magán, fogja meg vállszéleségben az asztal élét és egy kar és felsőtest távolságra álljon attól függőleges, egynes lábakkal és egyenes vízszintes felsőtesttel, karokkal...olyan derékszöget alkotva, előre dőlve!

Újra gyórsul a púlzusa, enyhe rettegés fogja el, de félni nem kezd, tudja biztonságban van az Úr kezei közt, vigyáz rá, mert az Övé lesz, nem tenne kárt a leendő tulajdonában...

Dom: Csak az asztal élét nézze és nem mozdulhat meg, nem adhat ki hangot!

Belenyúl a szájába jobb keze négy ujjával, közben a tarkoja felől fogja ballal, ellentart, méllyen a torkába nyúl, gondosan nyálazva be az egész kézfejét...amikor elösször fuldoklásig hatol az ököl a torokba, akkor tudatosul a testben, hogy most jön az ami ebben a percben teljes izgalomba hozza, olyan lucskossá válik...azonnal, ejakulál, lespricceli több apró, de sűrün egymást követő sugárral a belső combját és a padlót.

Dom: Maga ribanc még nem is szoba tiszta!!!

...ebben a pillanatban, ahogy meghallja, hogy maga ribanc...máris szuszogni kezd, a vágy a testében felűlmúlhatattlan szintre hág, érzi, édes bűntetés következik...hátra lép az Úr...bal, száraz kézzével a gyönyörű, formás, kerek feneket simogatja.

Dom: Most egy jutalommal átszőtt bűntettés következik, addig foggom öklözni, míg össze nem esik és kegyelemért nem könyörög!!!

És elhangzik az első:

Sub: Igen Uram...

Megtőrni látszik a lélek...

Sub: Használjon kedvére, megérdemlem, rossz ribanc voltam. Szemébe néztem engedély nélkűl és összemocskoltam a padlót...kéééreeem...

Hangzott ismét lágy kérlelő hangon...

Sub: Jóvá szeretném tenni, nem akarok kegyvesztett lenni...

És mikor elhangzik az akarok szó, abban a pillnatban bevágja az Úr a jobbost tövig, ami csak úgy slisszolt be a barlangba, mint kard a hüvelybe...fröccsen a lucsok...felnyög a test...

Sub: Köszönöm Uram!

...lassan de ökölbe szorítva, hosszan járja a férfi jobb a vaginát...a sub hol remegésbe, hol nyöszörgésbe kezdd, de tűr!...egyenletesen gyorsul...sorra élvez el, sorra spriccel, míg nem közvetlenűl egy hosszan tartó nagyon nagy orgazmus után sugárban pisili le a padlót...elvörösödik, még talán soha nem érzett ekkora szégyent...már, mint gőzmozdony zakatol az alkar a hűvelyben...egyre nehezebben tűrtőzteti magát, egyre hangosabb, egyre jobban fickándozik...már szinte üti a méhét a vas ököl...

Dom: ...Maga ribanc!...Mocskos!...Szégyentelen!...

Eme kedves szavak hallatán, egy több percig is elhúzódó, teljes testből remegtettő, sorozatos spriccelésekkel kisért gyönyört él meg...abba marad a kéj, de a zakatolás nem...ekkor esik össze félholtra vert pinával a mocskos, szégyentelen, ribanc...a saját mocskában henteregve, nyüszítve...próbálja kontrolálni magát, igyekezne hálát mutatni, megköszönni a használatot, a tanítást, de arra még várni kell...