Az igen

Tudom, hogy nem ide tartozik, de a mai napon eléggé sikerült kiakadnom.
Olvastam a hírt, miszerint Will Smith módszeresen pofánvgta Chris Rockot az Oscar gálán.
Gyorsan meg is néztem a megfelelő videót, majd sóhajtottam egy nagyon. Na igen. Ilyen egy igazi férfi.
Nem tűrte el, hogy bárki is a feleségén poénkodjon. És ez a lehető legnagyobb rendben van, és ez a legősibb férfi ösztnön. Ez nem kulturálatlan, ez nem civilizálatlan, ez nem alacsony minőség. Ez egy nagyon is magas minőség. Megkerestem youtube-on is, gondoltam, megnézem mit írnak hozzá, és hányan ismerik még el, hogy ez igen, és végre valakinek volt bátorsága.
És... És nem. Mit látok? "Will Smith rajongó voltam idáig de most nagyon csalódtam benne..." "Chris milyen jól megvédte a műsort, és hogy megmentette a show-t."
Bocsánat. Mi van?
Itt tiporja a társadalom sárba a férfi minőséget. Aztán mindenki csodálkozik, hogy egy puhapöcsű szőrtelen dedóssal él együtt, aki nem tudja megvédeni semmitől.
Nincsenek igazi nők, nincsenek igazi férfiak... gondolja a tömeg. Ugyanaz a tömeg amelyik utána megszégyeníti azt, aki beleállt a saját nemi szerepébe.
És akkor egy pár ember így kommentálta: először nevetett, de aztán rájött, hogy mégse vicces. Majd egy pár egyenes gerincű, aki talán még nem állt be a birkasorba:
"haver azért nevetett mert az Oscar gálán kötelező, de ő is érezte, hogy ez nincs rendben".
És ez így van. Egészséges határokat kellene húzni. A hülyeségnek is megvannak a határai, meg a bunkóságnak is.
Teljesen érthetetlen számomra, hogy a közönség nagyobbik fele annak ripacsnak adott igazat. Aki egyébként kicsoda? Mert Will Smith filmjein nőttem fel, de ez a másik ez ki ez? Most hallottam először a nevét és azt is azért mert arcon lett vágva. Jogosan. Erőszakos bűncselekmény az, amikor egy idős embert kirabol két huligán húszezer forintért. Ez meg emberség.
Ünnepelni kéne az embert aki kiállt a feleségéért, nem megszégyeníteni!