Karácsonyi self-mazochizmus by Bihari Viki...

Karácsony.

A második nap.

A gyerek tegnap este már kiégette a vadiúj ikeás szőnyeget a csillagszóróval, a férjed megint nem volt gondolatolvasó, és nem azt csinálta, amit akartál, így a harmadik pohár vörösbor után újfent megfordult a fejedben a válás, aztán rájöttél, hogy negyven pluszosan, ilyen fejjel, kinek kellenél, és inkább kibontottál még egy üveget.

Ma olyan szinten szorongsz a vendégek miatt, hogy el fogod húzni a hűtőt, és fülpiszkálóval pucolod ki a mögötte lerakódott, évtizedek óta ott penészedő dzsuvát, hátha Marika néni azzal fog indítani, hogy benéz mögé.

A bejglid már tegnap kirepedt, ma megint magyarázkodni fogsz miatta, mert úgy neveltek, hogy szégyelld magad, és sikeresen fut a program a mai napig is, ezúton is gratulálunk!

Újfent elhatároztad, hogy nem eszel cukrot, de a szíved mélyén tudod, hogy ezt ismét el fogod bukni, és már matatsz is a Bilagit meg a szódabikarbóna után, amivel majd lefojtod a nyolcadik adag székelykáposztát, amit mákos hókiflivel tunkolsz ki a spájzban, hogy senki se lássa, mekkora egy konyhamalac vagy.

Két kajakóma között elbukod a képernyőidőt, a kölköknek már az agyukon folyik ki az összes mese, de leszarod, úgyis válni akarsz, majd neveli őket az apjuk, meg az anyósod.

Arra gondolsz, hogy már csak egyetlen nap, és véget ér az egész, és próbálsz nem gondolni arra, hogy holnap jönnek azok a rokonok, akiket tényleg izomból utálsz, de olyan megalkuvó egy csicskagyász vagy, hogy senkinek sem tudsz nemet mondani, így aztán mindenki úgy rángathat, ahogy csak akar.

Gondolatban valami tengerparton jársz, ahol latin macsók hoznak neked koktélokat, nem kell bajlódnod a csekkbefizetéssel, a kuka kihúzással, az odaégett pirítóssal, a tornazsák és a hercegnős ceruza keresésével.

Visszasírod az időt, amikor még szingli voltál, és félájultan veretted a Zöld pardonban, majd hazavitt valami holland turista, akinek azóta is fejből tudod a számát.

Álmodozásodnak a csengő fülsüketítő hangja vet véget, megjöttek Marika néniék, és te nem húztad el a beépített mosogatót, ami mögé 100%, hogy be fog nézni a vén szatyor, legalábbis ez a mozi fut a szarkész elmédben.

Hallod, ahogy a férjed elindul kinyitni az ajtót, de szokás szerint nem találja a kulcsot, ahogy a papucsát sem.

Némán bedobsz egy Frontint, elmormolsz egy miatyánkat, és széles mosollyal fogadod a vendégeket, miközben érzed, hogy a tegnapi gesztenyepüré, amit romlott tejszínhabbal ettél, pont most indul el az ánuszrózsád felé...

By Bihari Viki