Már másnak is feltűnt... önfejlesztés?

(Reakció erre: Önfejlesztés)

A blog egy érdekes folyamatra hívta fel a figyelmemet. Sajnos egy jó dolgot sikerült megint túlspilázni, ezzel jórészben negatívba fordítani.
Itt egy érdekes összefoglaló a jelenségről:

Mit nem szeretek a mai populáris pszichológiában?
1. Állandóan szembe jön.
2. Háromszázhúsz pozitív szinonimát használ a gyerekes önzésre.
3. Sokkal többet foglalkozik a traumákkal, mint a problémamegoldással, arra készteti az embereket, hogy hátrafelé nézzenek, ne előre.
4. Sokszor krízisnek tekint valamit, ami egyszerűen csak helyzet, és függőségnek valamit, ami egyszerűen szokás.
5. Felelőtlen, kézikönyvszerű tanácsokat ad bepánikolt szülőknek, akik így még nehezebben fognak rájönni, hogy: csak le kéne ülni a gyerekkel homokvárat építeni/tényleg meg kéne venni azt a nyamvadt kütyüt/el kéne engedni a buliba.
6. Arra okítja az embereket, hogy egy jó párkapcsolatban mindennek tökéletesen igazságosnak és kölcsönösnek kell lenni, miközben egy jó kapcsolatban is sokszor vagyunk igazságtalanok, máskor meg áldozatot hozunk a másikért csak úgy. Ha azt várjuk el, hogy a mérleg mindig egyensúlyban legyen, jó eséllyel elkúrjuk a kapcsolatunkat.
7. Beszarat, hogy a stressz mennyire árt a mentális egészségnek (amitől stresszes leszel), aztán ötezer szabályt fogalmaz meg arra, hogyan legyél laza.
8. Adottnak veszi, hogy állandóan gyökeresen meg akarsz változni. Ha éppen egy picit elégedett vagy magaddal, aggódhatsz, hogy nem vagy oké.
9. A pozitív helyzeteket olyan emberek képével illusztrálja, akiknek azonnal irigyelni kezded az alakját, a napszemüvegét, a bőrkabátját, vagy a háromgombócos fagyit a kezükben.
10. Idétlen angol terminusokat használ szarul, és ha te egy beszélgetésben jól használod, téged néznek hülyének.
11. Marhára unom, mert engem már nem érdekel, milyen vagyok, és az is egyre kevésbé, hogy mások milyenek.