2010. 03. 07. 11:00 | Megjelent: 1424x
Hogy hová fejlődhet a magyar nyelv, ha hagyjuk...
Egy részlet Harrison Fawcett: A korona hatalma c. könyvéből:
Rogerius mindezidáig azt hitte, hogy tűrhetően érti és beszéli a magyar nyelvet, de Létay szentbeszéde alatt rá kellett döbbennie, hogy van még bőven tanulnivalója, ugyanis az esztergomi érsek - ígéretéhez híven - azt a magyar nyelvet beszélte, melyre áldását adta a Magyar Tudományos Akadémia, A magyar helyesírás szabályai" címen rendszeresen megjelenő szószedet 487. kiadásában; ebből az utolsó 24. kiadás, változatlan utánnyomat volt. Ha a Barkóczyak azt gondolták, hogy a szertartás francia nyelvű felvezetése után már nem érheti őket meglepetés, akkor nagyon tévedtek, tudniillik a bíboros azzal a magyar nyelvvel szembesítette őket amit Európa bizonyos területein - Erdélytől nyugatra - a XXVII. században általában beszéltek. Egyes elemzők szerint e sajátos korcsosulás a XX. század utolsó évtizedében kezdődött, és nem létezett olyan nyelvész - se Földön, se Égen -, aki látta volna a folyamat végét...
- .. .Igaza van poétnek, amikor vrájt, hogy "az én akarásom, nem bolondság, hanem tövigkalászos táblája a tibennetek még csak csírázó búzaszemeknek..." (József Attila: Tanítások (részlet)) - hadarta Létay. - Emlékezzetek Dzsízisz!
Amikor volking a Jeruzsálem felé vezető ród, akkor az egyik tanítvány kveszcsön, hogy májlord bemész-e dzsúz sziti? Dzsízisz szpík: simán! És bement, mert volt neki féit! Mert Dzsízisz: kiiirály!...
Hozzászólások (2)