Kriszta III

A lámpa fényére már készültem, bár még így is hunyorogtam, mikor nyílt az ajtó.
- Jóestét, ébren vagy még? – Hülye kérdés, el lehet így aludni?
- Hoztam valami ajándékot, remélem szeretni fogod. – Arcán kaján vigyor, ebből nem sok jóra
következtettem. Háta mögé dugott kezét hirtelen előkapta, valami fekete lengett benne. Összehúztam magam, azt hittem megüt. De a kezében levő bigyó nem ilyen célra szolgált. Egy fekete, bőrrel bevont gyűrű, két szíjjal. Gyorsan megtudtam, mi ez.
- Nagyra nyitod! – Mint egy gyereknek, de nem sok lehetőségem volt ellenkezni. A gyűrűt beillesztette a
fogaim közé, majd a szíjat becsatolta a tarkómon. Őrült egy dolog, a szám tátva, beszélni nem tudok, becsukni nem tudom. Ennek ellenére farkam emelkedni kezdett.
- Mi történt itt, csak nem összepisilted magad? – patetikus kérdés, bűzlöttem, mint egy klozett.
- Hiába na, a nagyi vízhajtója… - A limonádé és annak kesernyés citromíze. Megfojtom ezt a kaján macskát.
Ha lesz rá lehetőségem. Ha… - Beledugta ujját a hasamon levő tócsába és megszagolta.
- Fúj és te ebben ülsz órák óta. –azzal ujját bedugta a számba. Egy pillanatra undort éreztem, de a kesernyés,
sós íz nem is volt olyan undorító. Mint a tengervíz. Ellenben ez a mozdulat tökéletesen ráébresztett kiszolgáltatott helyzetemre, mivel semmi védekezési lehetőségem nem volt ellene. Valamint még valamire. Farkam olyan gyorsan állt fel, hogy megszédültem. Kriszta is észrevette a változást.
- Nocsak, nocsak, csak nem tetszik a dolog? – állt fel vigyorogva.
- Hoztam én ám más meglepetést is. – fordult az ajtó felé. Az ajtóban pedig ott állt egy vékony, fekete lány,
komoly arccal figyelve kettőnket. Alacsonyabb volt, mint Kriszta, fiúsabb alkat. Kicsi, kerek mellek sejlettek a fekete zsákruha alatt. Az egyetlen színes foltot rajta a hajában két sorban elhelyezett apró pillangócsipeszek adták. Napbarnította lábak, pici lábfej. Fekete szeme szinte sütött.
Kriszta könnyed léptekkel sétált vissza az ajtóhoz, átfogta a fekete lány vállát és könnyed puszit lehelt a szájára. Megállt bennem az ütő. Az egy dolog, hogy megkötöz és szexuális játszadozásba kezd velem, de hogy ezt még tetézze azzal, hogy egy idegen előtt csinálja velem. Az a puszi pedig azt mutatja, hogy ők ketten nem egyszerű barátnők. Ja, a barátom szende egyetemista lánya. Mi fog még itt kiderülni.
- Hadd mutassam be Dórit. Dóri, István. – A számban levő karika miatt egyébként sem tudtam volna értelmes
hangot kiadni, de a helyzet morbiditása is bennem szakasztotta a szót. Dóra lassan odasétált a zuhanytálcához, lábát belemártotta a tócsába, majd megszemlélte, hogyan csöpög róla a vizelet, ezután lassan lábujját, Kriszta előző mozdulatához hasonlóan beletörölte az ajkamba. A döbbenettől nem sok mindent tudtam tenni, be kell vallanom, megijesztett a Dórából áradó fenyegetés. Nem tudtam megmagyarázni, de ebből az alig negyven kilós lányból nem sok jót néztem ki. Dóra odafordult Krisztához. – Ha nem haragszol… - Kriszta megvonta a vállát – Miattam ne zavartasd magad.
- Dóra egy könnyed mozdulattal kibújt a bugyijából és azt a hasamra dobta. Én megdöbbenve néztem a
vékony pamutbugyit, amikor Dóra, ruháját a derekáig felhúzva terpeszben ráállt a zuhanytálca két szélére. Punciján csak középen volt egy keskeny csíkban meghagyva a szőr. Alig harminc-negyven centire volt az arcomtól, minden kis redőt gyönyörűen láttam rajta. Két ujjal lenyúlt, széthúzta nagyajkait és erőteljes sugárban elkezdett pisilni. A sugár telibe találta bezárhatatlan számat, arcomat, majd végigjárta egész felsőtestem, vissza-visszatérve arcomhoz. Próbáltam én bármit, nyelvemet az útjába tenni, elfordulni, de nem sok sikerrel. A levegővétel érdekében jó pár kortyot lenyeltem, mire Dóra befejezte a pisilést. A felháborodás átlépett a helyzetem feletti aggódáson és éppen készültem valami úton hangot adni neki, amikor Dóra lehajolt hozzám.
- Ha egy hangot is hallok, a vécépapírt is a szádba tömöm. – Valami furcsa oknál fogva úgy döntöttem,
csendben maradok. A fekete lány két ujjal megfogta a szétázott bugyiját és egy könnyed mozdulattal a bidébe dobta, a wc kagylónál a világ legtermészetesebb mozdulatával megtörölte a punciját, lehúzta a wc-t és a ruháját, majd pedánsan kezet mosott. Odasétált az ajtónál mosolyogva szemlélődő Krisztához és finoman végighúzta kezét a mellén.
- Enni kéne valamit. – Kriszta bólintott, majd, mintha ott sem lennék, kisétáltak a fürdőszobából. Az ajtó bezáródott mögöttük, majd sötét. Teljesen döbbent állapotban ültem, agyam próbálta feldolgozni a történteket. Dóra vizelete nem a nagyi vízhajtójának jellemzőit viselte magán. Erős, sós íze és illata volt, valamilyen oknál fogva érezhetően női hatással. Valahol olvastam róla, hogy állítólag a vizeletnek van feromon tartalma, úgy éreztem, ez most számomra igazolást nyert. Furcsa volt, hogy nem éreztem undort, pedig okom lett volna rá. Farkam ágaskodott, szemem előtt egy keskeny csíkban meghagyott szőrű punci lebegett, de szőke. Elhatároztam, hogy megfizetek még ennek a fruskának, csak legyen rá alkalmam.

Kis idő múlva kezdtem érezni, hogy nekem is jó lenne már ennem valamit. Erre viszont még esélyt sem láttam. Gyomrom korgására válaszul felgyulladt a villany. Kriszta állt az ajtóban. Leguggolt hozzám és elkezdte kioldozni köteleimet. Felállított, majd a pórázomat hozzáerősítette a zuhany felső tartójához.
- Állítsd be magadnak a vizet, csapasd le ezt a büdöset magadról. Tíz perc múlva visszajövök, addigra legyél kész.