Humorérzék, meg ilyenek

2003 óta vagyok/vagyunk, mert a lányom itt nőtt fel, amolyan se veled se nélküled kapcsolatban Hollandiával. Lassan 11 éve csinálom ezt a bentlakásos idősgondozói munkát, most már szigorúan csak 2 hetes turnusokban. Ki lehet ebben égni, na.

De a lényeg az, hogy ismerem az országot és van, mikor imádom, van, mikor megfogadom, hogy soha többé nem jövök vissza. Most is keserű szájízzel, idejekorán jöttem el a pácienstől és éppen nem szeretem annyira a sajtfejűeket.

Szóval üldögélek a padon a terminál előtt Eindhovenben és elsétál előttem egy fehér srác, a pulcsiján fekete pasas, a szöveg: it's small. Azaz kicsi😀

Őszintén örültem, hogy addigra megittam a kv-t, mert megfulladtam volna tőle 😀

És ennyi elég is volt, hogy ne utáljam a hollandokat. Jó, egy darabig 😀

Mert akármilyen hülyék is tudnak lenni, azt meg kell adni nekik, hogy sajátos humorérzékük van 😀

Sajtfejűnek is ők hívják magukat, sőt, egyszer egy újságcikk a királyt is annak nevezte.

Meg öniróniájuk. Vagy hisztis, sunyi pöcsök, mint az a pasas, akitől ma eljöttem.

Ergo, sehol sincs kolbászból a kerítés és az emberek pont olyanok mindenhol, mint otthon. Tudom, hogy nem vigasz, de hátha pont most jól jön valakinek 🙂

Na, dikke kussen, azaz nagy puszi mindenkinek!