Nincs cím, csak élmény

Azért sikerült feltöltődnöm, miután valaki hetekig szívta le az energiáimat, követelve, parancsolgatva, alkudozva, mintha a BDSM valami ócskapiaci árucikk lenne. Miután kidobtam, mert mérgezett, visszanyúltam az alapokhoz.

Tegnap, miután vége lett a sorozatomnak, ami tulajdonképpen nem is az volt, hanem percekig tartó élmény, a régi /új partnerem fölém hajolt. Mivel még javában droppoltam, csak homályosan láttam az arcát, már amíg képes voltam nyitva tartani a szemem. De láttam, hogy milyen elégedett. Mind a kettőnknek olyan fura fétise van, hogy fontos nekünk a másik öröme, de ő még ezt is tökélyre fejlesztette.

Istenem, mennyire hiányzott ez! Az, hogy valaki úgy adjon, hogy nem vár viszonzást, nem követel. Persze vissza is kapja, mert megérdemli. Pont azért, mert nem vár el semmit és tudja, hogy én úgy működöm, hogy a szenvedély, amit ő okozott, sodor magával és akkor bármit megteszek érte.

Ezért sem értem a farokfotóval hódítani akarókat, vagy a térdre ribanc levelet küldőket. De még azokat sem, akik kb a harmadik üzenetben azt kérdezik, hogy mit szeretek. Tényleg fogalmuk sincs arról, hogy mit jelent ez a fajta kapcsolódás? Mennyire fontos a bizalom, az odafigyelés a másik rezdüléseire? Hogy akkor hozhatjuk ki egymásból a legjobbat, ha már eljutottunk odáig, hogy ki is akarjuk hozni?

Itt elvileg magas szexuális kultúrájú emberek vannak. De az ismerkedés kultúrája még sok kívánnivalót hagy maga után nagyon sokaknál.