Na igen

Nem szoktam ilyet csinálni, mert inkább szeretem a magam gondolatait megosztani, de ezzel maximálisan tudok azonosulni:

"Ötvenen túl, már nem bírod a kötöttséget.

Nem bírod a túl szűk melltartót, az erőltetett vacsorákat a sógornővel, barátnővel, testvérrel, akik ellenőrzik a port a sarkokban. A magassarkút a macskaköveken és a körülményes erőltetett mosolyokat.

Ötvenen túl, már nem akarsz bizonygatni senkinek.

Az vagy, aki vagy!

Azok a dolgok, amelyeket megtettél, és azok, amiket még meg akarsz tenni, az csak a Tiéd.

Ha másoknak tetszik rendben van, ha nem, az is rendben van.

Egyèbkènt teljesen mindegy, ki mit gondol Rólad.

Ötvenen túl teljesen mindegy, hogy van-e gyereked vagy sem.

Úgyis anya leszel: az anyádé, az apádé, egy magára hagyott nagynénédé, a kutyádé vagy egy kóbor macskáé, akit az utcán szedtél fel.

És ha mindez nincs, akkor önmagad anyja leszel.

Mert az évek során megtanultál vigyázni egy testre, amit végre megszeretsz, és csak mások szemében válik egyre tökéletlenebbé.

Kit érdekel, ha a gardrób fele rossz méretű!

Az a fontos, hogy felkeléskor ne recsegjen túl sokat a hátad, hogy ha megérinted a melleidet, ne érezd a csomókat, és végre másoknak okozzon gondot a menstruáció.

Ötvenen túl szabadságot akarsz.

Szabad nemet mondani, szabad egész vasárnap pizsamában maradni, szabadon érezni magad szépnek és nem mások számára.

Szabadon egyedül jársz: akik szeretnek téged, lépést tartanak veled, màsokkal nem törődsz.

Szabadon énekelhetsz hangosan az autódban mèg akkor is, ha az emberek csùnyàn néznek rád a közlekedési lámpánál.

Olyan álmaid lesznek, mint húsz évesen.

És most, amikor fele életed nagy falatokban és sietségben megetted, megtalàlod a vágyat, hogy lassan megkóstold a napok összes cukrát és sóját, ami előtted àll, és éld a saját életed, úgy ahogyan Neked jó."

~Irén Renei~