Az én Férfim, azaz a gombhoz a kabátot

Amikor cca 6 éve először regisztráltam ide, még jobban tudtam, hogy mit nem szeretnék, mint azt, hogy mit igen. Ez azóta persze sokat változott, de annyira megélni sohasem tudtam, mert nem igazán találtam hozzá megfelelő partnert.

Arra viszonylag hamar rájöttem, hogy az ún szub férfiak nem igazán azok, ha azt nézzük, hogy inkább arra kíváncsiak, hogy én mit tennék velük és nem azt kérdezik, hogy ők mit tehetnek értem. Ez annyira irritált, hogy a bemutatkozásomban is leírtam, remélve, hogy ezzel távol tartom a sablonlevelek küldőit, illetve a főleg fétisiszta, azokat megélni akaró, a nőket tárgyiasító, valójában a gombhoz kabátot kereső férfiakat. Naiv voltam, mikor ragaszkodtam ahhoz az elképzeléshez, hogy a domináns nem a szub szubja, tudom.

Nekem fontos volt, hogy ne csak a kinkjeink legyenek többé - kevésbé átfedésben egymással, hanem emberileg is passzoljunk.

Hogy az én játékos, néha kissé szeszélyes dominanciámat ő is értékelje. Hogy ne a saját, már megélt vagy elképzelt vágyait akarja velem megvalósítani, hanem engem akarjon és azt, amit én nyújtani tudok, szeretnék. Hogy ne akarjon rámerőltetni semmit, de adjon némi támpontot és ha valami tetszik nekem belőle, azt megkapja, de nem háborog, ha van olyan, amire nemet mondok. És persze legyenek legalább olyan fontosak, sőt fontosabbak neki az én vágyaim, mint az övéi. Hogy ne követeljen, de tőlem viselje el, ha azt teszem. Mert állítólag én vagyok a domináns, vagy mi 😀

Elég sokáig vártam egy ilyen férfira. Aki nem mindenki szubja, csak az enyém. De nem csak szub, hanem férfi is. Olyan, amilyet a bemutatkozásomban leírtam, amilyet elképzeltem. Akivel önmagam lehetek és ő is magát adja. Akivel úgy vagyunk tökéletesen tökéletlenek együtt, ahogy kell. Akivel nem kell túl sok kompromisszumot kötnünk ahhoz, hogy működjünk. Aki lesi a kívánságaimat, de elfogadja a gondoskodásomat is. Akivel lehetek gyengéd és kegyetlen, sokszor egyszerre. Aki mellett nem kell tekintélyelvű vérdominának lennem, mert az tőlem elég távol áll.

Akivel az is természetes, hogy tanulunk egymástól.

Akivel az első perctől tökéletes harmóniában vagyunk. Akivel befejezzük egymás mondatait és olyan, mintha évek óta ismernénk egymást, mégis mindig meg tudjuk lepni a másikat.

Azt hittem, hogy ezek teljesíthetetlen kívánságok. Hogy én teszem túl magasra a lécet.

Aztán találkoztam Vele és minden a helyére került 🙂♥️

Ezért Ti, akik még kerestek, reménykedtek, ezerszer feladtátok aztán újra kezdtétek: nincs olyan, hogy nincs olyan ember, aki Nektek tökéletesen tökéletlen. Meg fogjátok találni, talán pont akkor és ott, amikor és ahol nem is számítottok rá 🙂

Sok sikert kívánok hozzá Mindenkinek!