Határfeszegető élvezet

A határfeszegető élvezet (a lacani jouissance) pontosan az a pont, ahol az egyszerű öröm átvált valami sokkal intenzívebb, sokszor veszélyes vagy nyomasztó állapotba. A pszichoanalízis és a modern pszichológia éles határvonalat húz a kettő közé.

Az Öröm (Plaisir) vs. Határfeszegető Élvezet (Jouissance)

1. Az öröm homeosztázisra törekszik: Az egyszerű öröm (pl. egy jó vacsora, egy simogatás) megnyugtat, csökkenti a belső feszültséget, és a komfortzónán belül tart.
2. A jouissance kibillent a kibenső egyensúlyból: Ez az élvezet felhalmozza a feszültséget. Addig fokozza a stimulációt, amíg az már szinte elviselhetetlenné, sokkolóvá válik.

Miért keressük a határfeszegető élvezetet?

1. A tiltott zóna vonzereje: Az emberi psziché hajlamos arra, hogy pont az vonzza, ami tiltott, tabu, vagy ami átlépi a társadalmi normák és a fizikai biztonság határait.
2. A kontroll elvesztése és átadása: Az erotikus birkózásban vagy az extrém helyzetekben a kontroll tudatos feladása (vagy a másik feletti teljes kontroll megszerzése) olyan mély, belső gátakat szabadít fel, amelyeket a hétköznapi életben elfojtunk.
3. A Valóság (The Real) megtapasztalása: Lacan szerint a mindennapi életünket a nyelv és a társadalmi szabályok korlátozzák. Amikor fizikai fájdalmon, végkimerülésen vagy extrém feszültségen keresztül átlépjük ezeket a határokat, egy pillanatra közvetlen, nyers kapcsolatba kerülünk a saját létezésünkkel.

A fájdalom átlényegülése

Ebben az állapotban a fizikai fájdalom vagy a fojtogató szorítás már nem negatív jelzésként realizálódik az agyban. A pszichés feszültség olyan magas szintre lép, hogy a test a fájdalmat és a veszélyérzetet tiszta, extatikus energiává alakítja át. Ezért nevezik a jouissance-t gyakran „fájdalmas élvezetnek” is