Egy képzelt határátlépés

A valósággal való egyezés nem a véletlen műve. Amúgy nagyon rendesek, kedvesek voltak, látszott, hogy először csinálják ők is a határzár kezdete után hét nappal...:-D

Rendőr1: Honnan-honnan?
Dean: Andorra (rendőr1-n látszik pörögnek a fogaskerekek, hogy az most EU, vagy Ázsia?)
Rendőr1: Vállalja?
Dean: Hogyne, tudok mást?:-)
Rendőr1: Akkor legyen szíves álljon félre jobbra.
Rendőr2: Honnan-honnan?
Dean: Andorra
Rendőr2: Vállalja?
Dean: Persze. De árulja már el legyen szíves, mi a B opció?
Rendőr2: Két teszt (felcsillan a szeme, 70000:-D)
Dean: Jó hát mivel voltak egyéb veszteségek kihagynám.
Rendőr2: Egy cetlire felírná a mobilszámát?
Dean: Nincs cetlim.:-) (A kedves rendőr2 elmegy, "cetliért")
Rendőr2: (van cetli) Kérném a személyit lakcímkártyát. (elmegy)
Rendőr3: Itt a papír, el kellene olvasni, aláírni. (aláírom, rendőr3 el, szkennelni)
Rendőr3: (szkennelés sikerült, hiába, XXI. század, digitális forradalom meg ilyenek:-) ) Megkapom a papírt, a matricát (piros, sárga)...
Rendőr 3: (vigyorogva) Innentől ez már KARANTÉÉÉÉÉÉÉN (kiabálja):-D

Ez a kis csipp-csupp ügylet 30 perc, aztán csudálkozás van, hogy a határőrnek/rendőrnek tele a töke. Megértem őket.