felírlak én

(Reakció erre: törölt blog)

A szabadság egy olyan téma, ami sokszor foglalkoztat. Tényleg, mi is az és hogyan érjük el...stb.

A szabadság valóban nem a menekülés szinonimája: kapcsolatokba, hobbikba, tevékenységekbe amik figyelmet terelnek el (pedig nagyon tudják ezt az érzetet adni). Visszatekintve, sokszor menekültem földrajzilag, lelkileg, mentálisan, mindenhogyan - az okát is tudom. Most, hogy már megálltam és tudatosítottam sok mindent, nyilván elég ijesztő és komplikált. De tudni sokkal jobb, mint nem tudni. Az információ hatalom. Nemcsak az eredeti jelentése szerint, hatalom magam fölött is. Pontosabban, jobban kezemben van az irányítás az érzéseim, a döntéseim felett ha tudom, mit miért teszek, mi miből ered. Számomra ebben áll egyfelől a szabadság. Érteni önmagam.

Másfelől viszont a szabadság ott van apróságokban is. A kényszeres, mindent jól kell csinálni hozzáállás ellenére egy "időben" el nem mosogatott kiskanálban. Egy hanyagul levetett cipőben, egy meg nem válaszolt kérdésben (mert NEM KELL mindig mindenre válaszolni, "kislányom!"). Ott van felírva apró dolgokra, és mindennap eldönthetem (és döntöm is), hogy élek-e vele vagy sem. A döntés nem mindig egyszerű (bármennyire tűnik is annak). Kötnek a beidegződések, minták, sérelmek, fájdalmak, a menekülési vágy. De ha már tudom, mivel állok szemben, még mindig "felírhatom" (szoktam is) és jól megnézhetem magamnak. Nem szabad, hogy ő uraljon engem, nekem kell irányítanom őt (az életem).

"A fényre, mely kigyullad,

a fényre, mely elalszik,

sok régi otthonomra

felírlak én.

...

A vágytalan hiányra,

a meztelen magányra,

a halál grádicsára

felírlak én.

...

S ez egy szó erejével

kezdek el újra élni,

hogy rádismerjek s neveden

szólítsalak:

Szabadság."