Titkos vágyaim

Nem tegnap volt az, amikor rájöttem, hogy számomra a normál szex már sosem lesz igazán izgalmas. Magával ragadott a "perverzió", konkrétabban a bdsm.

Azonban nagyjából másfél éve éreztem először azt, hogy nem csak a szubmisszivitás, nem csak a mazochizmus tud izgalomba hozni. Teljesen véletlenül találtam rá egy olyan oldalra a neten, aminek a fő témája a crossdressing volt. Mivel világéletemben heteró voltam, a nők - pontosabban a domináns/szadista nők érdekeltek, ezért soha nem érdeklődtem célzatosan a crossdresserek iránt, akik szinte kivétel nélkül férfiak.

Azonban akkortájt hamarosan rájöttem, milyen csodákat hagytam ki addig!

A legelső ilyen "élményem" egyik korábbi Úrnőmhöz kötődik. Ő egyszer úgy látta jónak, ha rám adja a saját bugyiját és jókat nevet rajtam, no meg persze cseppet sem hízelgő jelzőkkel illetett. Nagyon kellemetlen volt, és igazat kellett neki adnom: röhejesen néztem ki a kis világoszöld bugyijában, alig jött rám. főleg a hasam buggyant ki belőle. Arról már nem is szólva, hogy a golyóim mindig kibújtak, szóval minden szempontból nagyon kényelmetlen volt. Attól kezdve az együttléteink során a fizikai fájdalmak mellett egyre gyakrabban kellett így beöltöznöm. Egy idő után már vásárolnom is kellett "saját" holmikat (bugyik, melltartók, harisnyák, bodyk, stb), sőt előfordult hogy nem csak alsó-, hanem felsőruhákat is fel kellett vennem. Egyre jobban tetszett neki! Volt egy időszak, amikor hosszabb ideig nem tudtunk találkozni, ilyenkor magamat kellett fotóznom ezekben a ruhákban. Ez volt az a pont, amikor rájöttem, hogy ez nem is annyira röhejes, sőt! Kezdtem élvezni! Tudatosult bennem, hogy mennyire izgató tud lenni, amikor beöltözve illegek a kamera előtt. Arról nem is szólva, hogy a legtöbb női ruha anyagának érintése borzongatóan jó érzés volt. Felizgatott. Nem tagadom, néha magamhoz is nyúltam. Persze a beöltözéshez ilyenkor társult a mazochizmusom megélése is, de erre korábban is többször sor került olyankor, ha valami miatt (utazás, stb) nem tudtunk fizikailag találkozni.

Ilyen esetekben gyakorlat volt korábban is, hogy feladatokat kellett teljesítenem. Annyira megbíztunk egymásban (ő is bennem), hogy eszembe sem jutott ellógni semmilyen "feladatot". Tehát, ha az volt a feladat, hogy dugjak fel magamnak egy plugot, vagy tegyek csipeszeket a mellbimbóimra kedden 17:30-17:50 között, akkor biztos lehetett benne, hogy én ezt akkor és úgy megteszem. amikor és ahogy kérte. Ez természetesen őt is izgatta!

Nos tehát egy idő után nem csak "önkiszolgálással" kapcsolatos feladatokat kaptam, hanem öltözködésre vonatkozó utasításokat is. Mindkettőnket izgatott, hogy csak mi tudtuk például, hogy adott napon az öltönyöm alatt melyik bugyi/tanga van rajtam. Nekem a "beöltözés" mellett ilyenkor az is izgalmas volt, hogy sokszor készítettem magamról fotókat, amiket a legtöbbször vele megosztottam.