Blog - csicska_boy

BDSM Blogok » Blog - csicska_boy
Szűrés erre a hónapra: 2019. 08.
Rendezés:
Legújabb blogok
Legtöbb komment elmúlt hónapban
Utolsó komment
Lapok: 1/1
Mindenkinek válaszolni, mindent megpróbálni elmagyarázni
Mindent megpróbálni elmagyarázni nagyon fárasztó. És sokszor kínos is. Mert vannak dolgok, amikről az ember valóban jobb, ha nem beszél. Azt is mérlegelni kell, hogy az ember ne legyen bántó, vagy legalábbis fölöslegesen semmiképp se legyen az. Aki kommunikál, annak áldozatokat kell hoznia. Mégis azt hiszem, hogy csakis ez a helyes magatartás. A levelezéseket le lehet zárni kulturáltan is. A megkeresésekre válaszolni lehet. Az elutasítást meg lehet fogalmazni. Nehéz? Igen, igényel...
Megjelent: 2019. 08. 25. 11:25 | Utolsó hozzászólás: 2019. 08. 25. 13:15 | Hozzászólások száma: 6
42% szadizmus?
Egy Dom kérésére (aki aztán hosszú levélváltás után egyszercsak indoklás nélkül el is tűnt) kitöltöttem egyszer egy BDSM-tesztet. (Ennek eredményét az adatlapomon elérhetővé teszem.) Sok hatalmas meglepetés nem ért; tudtam, hogy nagyon vonz a "nem-monogámia", vagyis hogy egyszerre, illetve párhuzamosan több mesternek is a rabszolgája/kiszolgálója legyek, szeretek állattá (kutyává) vagy tárggyá degradálódni, tudtam, hogy inkább szubmisszív vagyok, mint mazochista, és hogy nem vonzanak a...
Megjelent: 2019. 08. 24. 09:30 | Utolsó hozzászólás: 2019. 08. 28. 21:18 | Hozzászólások száma: 8
Miért a pisi?
Igazán nem tudom, hogy hogyan alakult ki bennem a pisi-"fétis". Azt tudom csak, hogy ha "megalázásról" van szó, számomra mindig ez tűnik a végső, a legdurvább megalázásnak. Ha lehugyoznak. Lehetőleg arcon. Akár egyenesen a szájba. Talán mert ez jelzi legvilágosabban, hogy a két fél nem egyenrangú? Minden más aktus lehet ember és ember közti viszony valamely szerepjátékban. Megverni vagy szadizni lehet embereket is. Lehugyozni csak vécét vagy piszoárt szoktak. Valami olyat, ami már csak...
Megjelent: 2019. 08. 20. 19:15 | Utolsó hozzászólás: 2019. 08. 21. 14:07 | Hozzászólások száma: 3
A szubmisszív fél szerepe
Úgy vettem észre, hogy a szubmisszív fél szerepéről kétféle felfogás létezik. Mindkettő egyaránt meggyőzőnek tűnik, mindkettő jelentős érveket sorakoztat föl igaza mellett. Az egyik felfogás szerint a szubmisszív mindig és mindenben azt csinálja, amit Domja megkövetel tőle. Ha vannak is vágyai, ezek nem fontosak, hiszen a szubmisszív szerep lényege éppen az, hogy az ember nem a _saját_ vágyait igyekszik kielégíteni, hanem tudata és akarata egészen egy másik emberére összpontosul. A...
Megjelent: 2019. 08. 17. 18:13 | Utolsó hozzászólás: 2019. 08. 18. 15:03 | Hozzászólások száma: 11
A magány definíciója
A magány az, amikor egy emberen, akit minden szempontból meghökkentően szimpatikusnak találsz, az első szavad után, amit kimondasz neki, azonnal észreveszed azt a nem is tudatosuló, árnyékszerűen átsuhanó, arcizmokat sem megmozgató viszolygást, azt a nyersen testi ellenérzést, amelyet szavak és gondolatok nem írhatnak fölül, legfeljebb az idő, amely a viszolygást mindenféle mássá átalakíthatja. És a magány az, amikor ezzel az emlékkel eltelve végiggyalogolsz egy városon, és elámulsz...
Megjelent: 2019. 08. 14. 20:18 | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0
A határokról
Úgy képzelem, minden szubmisszív vagy mazochista egyénnek vannak tabui, határai, dolgok, amelyeket nem szeretne megélni. Vajon ez kizárja az illető vonzalmát az alárendelt szerephez? A kérdés azért jutott eszembe, mert akár itt a blogokon beszélgetve, akár magánlevelezésekben kiderülnek olykor ilyen határvonalak, és az ember könnyen megkaphatja a "te nem is vagy szub" bélyeget, amely nemcsak egy-egy elvesztett kapcsolat miatt vág(hat) húsba, hanem azért is, mert az ember identitását...
Megjelent: 2019. 08. 07. 15:39 | Utolsó hozzászólás: 2019. 08. 09. 11:38 | Hozzászólások száma: 6