A blogposztok terjedelméről

Megkaptam kommentben az egyik itteni (egyébként kiváló) bloggertől, hogy egy olcsó divatot követek, amikor 10-15 sorban írok.

Nos. Van némi tapasztalatom blogolás műfajban. Voltak és vannak "valódi" blogjaim (nem itt), melyekben valóban átlagosan 10-15.000 karakterben fejtek ki és járok körül valamilyen témát. Már több száz ilyen posztot megírtam. [Szerintem a "blog" szó egyébként az egész bejegyzésfolyamra vonatkozik; ezen belül egy-egy írás pedig poszt vagy bejegyzés. De alapvetően lényegtelen, ki mit hogy nevez. A "blog" szerintem: 'napló', ezen belül vannak blogbejegyzések, azaz 'naplóbejegyzések'.]

Summa summarum: tudok én hosszan írni, ha akarok. És tudnék hosszabban írni azokról a témákról is, amiket itt pedzek.

Például a személyiség összetettségének kérdése. Én is tanultam pszichológiát az egyetemen. Meg olvastam már elég sok filozófiai szöveget is. Tudom, hogy a témáról nem hogy könyveket, de egész könyvtárakat írtak már össze. És ez így is van rendjén, hiszen a téma nagyon komplex.

Mi a személyiségünk határa? Hány személyiségünk van? Csak szerepeink vannak-e, vagy létezik az "én"-nek egy valóságos magja? Mennyire statikus vagy dinamikus ez? Ugyanaz az ember vagyunk-e, aki öt éve voltunk? És ha igen, mi ennek az alapja? A sejtjeink? De melyik sejtjeink? (Hiszen a sejtjeink nagy része ugye cserélődik...) Vagy csupán egy performatív nyelvi gesztus, hogy "én"-nek nevezem magam, mások meg engem "ő"-nek neveznek, és emiatt vagyok én "én". A nyelv konstituál? Vagy a biológia?

Millió kérdés.

Amikor azt írom, hogy "a BDSM nem érinti a személyiségemet", akkor ez a mondat így nyilván kifejtésre, magyarázatra szorulna. Hiszen ugye hogy a fenébe ne érintené? Hát nem éppen azáltal vagyok valaki, hogy bizonyos dolgokat csinálok, más dolgokat meg nem csinálok? A túlzott kifejtetlenség magában hordja a veszélyt, hogy nem mondunk semmit.

Én mégiscsak azt gondolom, hogy ez alapvetően műfajkérdés. Vagy ki akarunk fejteni valamit rendesen, több szempontból körüljárva a dolgot, és akkor (még egy nagyon vázlatos tárgyalás esetén is) aligha állhatunk meg 10.000 karakter alatt. Vagy pedig _elgondolkodtatni_ szeretnénk az olvasót valamiről, és akkor viszont helyes és jó a tömörség. Ez utóbbi esetben, azt hiszem, az ideális blogposzt egyetlen (persze nagyon ügyesen megfogalmazott) mondatból áll. Amin aztán lehet töprengeni, vajon hogyan érthette a szerzője.

Mindez nem arról szól, hogy tippeket akarnék adni bárkinek is, hogyan blogoljon. Mindenki blogoljon úgy, ahogy kedve tartja. Csupán (rövid!) magyarázat ez arra, hogy magam (hangsúlyosan: itt) miért inkább a rövidebb, tömörebb szövegeket preferálom, ha "tollat" ragadok. Egyébiránt virágozzék minden virág.