2020. 09. 16. 13:13 | Megjelent: 1255x
Ha valami tőlem mindig igen távol állt, akkor az az, hogy "alfa-hím" legyek. Fiúként nem volt éppen pozitív véleményem az "alfa-hímekről", akikről nem gondoltam semmi többet, mint azt, hogy egyszerűen neveletlenek, üresfejűek, koszosak, ápolatlanok és ostobák. [Holott lehetnének ugyanennyi erővel jólneveltek, udvariasak, kifinomultak, ápoltak és okosak is.] Nem fért a fejembe, hogy a lányok mit kedvelhetnek bennük, ezt az élet örök rejtélyei közé soroltam.
Az ember persze fölnő, megokosodik, és ezzel párhuzamosan megért, megszeret egy csomó mindent, amit gyerekként még utált. Valahogy így kezdtem egyre jobban megszeretni a "rosszfiúkat", és megérteni a nőket, akik őhozzájuk vonzódnak. "Boys will be boys": szeretem ezt a mondást. A "kanok" már csak ilyenek; neveletlenek, öntörvényűek, ösztönösek. Megláttam ebben valami szépet és izgatót.
Egy József Attila vers jut eszembe, amelyben leírja, gyerekként mennyire félt a nagy erős felnőtt férfiaktól, akik a ferencvárosi pályaudvaron dolgoztak, és fegyelmezték a falopkodó gyerekeket. És felnőttként rádöbben: tőletek féltem? Hiszen ezek az emberek a lehető legártalmatlanabbak és "legjobbak", akik csak élnek ezen a bolygón. Egy kígyólelkű nő (vagy feminin, kígyólelkű férfi) mérhetetlenül veszélyesebb, félelmetesebb és kártékonyabb (volt ilyenekkel tapasztalatom).
Szóval ma már nagyon is tudom szeretni az "alfa-hímeket". De bátornak egyébként nem tartom őket. Én, az "omega-hím", bár sohasem fogok a villamoson verekedni (a magam 65 kilójával), ha elkezd valaki belekötni egy gyönge nőbe, valójában sokkal bátrabb vagyok. A bátorság annak képessége, hogy vállaljunk, megtegyünk valamit a tömegek elvárásaival szemben is. Én sok ilyesmit képes voltam már eddig is megtenni, és érzem magamban az erőt, hogy ez a jövőben is így legyen. Nem feltétlenül az az igazán bátor, aki a pályaudvaron kisgyerekeket fegyelmez, vagy megverekszik áhított hölgyéért.
Ma már az alfa-hímekben éppen a "gyengeségük" vonz. Komplikált dolog az élet, úgy tűnik...
Hozzászólások (49)
:))
Volt egy háború, utána nyugalom, felemelkedés, viszonylagos elégedettség, akár a demokráciákban akár az autokrata rendszerekben. Majd elkezdődött elégedettség megszűnése, kicsiben és nagyban egyaránt, lazítva a köteleket. A lazuló szabályok hozzák a gyűlölködést, az öldöklést. Ha nagyon lazul nagy káosz lesz, ha kicsit akkor kicsi.
Röviden ennyi.
csak nem értünk egyet.
A hétköznapi szóhasználattal élve szokták volt mondani olyanok mint az állat. Jelen esetben ez nem illett oda. De tán ettől az egy melléfogástól a többi még érthető. :)))
de utána az embert tetted meg a lehető legrosszabbnak.
mert szerinted csak az ember sajátja a passzióból gyilkolás.
de akkor, ha az állatias viselkedés felé tartunk, akkor javul a helyzet, nem?
Olyannyira így van ez, hogy már a magzati lét történései is bizonyítottan hatással vannak a megszületett és felnövekvő gyermekre, egészségi állapotára, viselkedésére.
Érdemes rákeresni az epigenetikus öröklődésre (vagy a transgenerational epigenetic inheritance kifejezésre). Gyakran citált példája a holland éhínség.
Mindenhol és mindenkor. De ezt te magad is láthatod csak nézned kell. :))
ha nem kell közvetlenül ölni (tevőlegesen részt venni benne és látni/megtapasztalni személyesen a hatást), akkor olyan is teszi, aki különben nem tenné
hol? mikor?
az egész világon?
vagy csupán a szűkebb környezetünket nézve? (akkor ne beszéljünk "az ember"-ről)
én azt gondolom, hogy pont ez az, ami nagyjából állandó lehet
A most történései, nem nem úgy néznek ki mint az állóvíz. De ez nem az a hely ahol erről kéne beszélni. Úgyhogy részemről vége.
A macskák valóban nagy játékosok, de én eredetileg a saját fajtársakról beszéltem. Hogy ki és hol tért át másik fajokra nincs kedvem visszakeresni, meg teljesen mindegy is.
Az oroszlánok, medvék céllal ölik a konkurens utódokat. Az ember meg néha csak úgy szórakozásból a saját embertársait. Erre nem igazán van példa az állatvilágban.
pár éve lett ez egyértelmű, amikor kamerákat szereltek rájuk. mindent megöl, ami mozog és kisebb nála. szórakozásból.
amit negatív értelemben értettél.
A számok annyira nem is lényegesek. Az ember sajátja a passzióból gyilkolás. Plusz, nyomokban néhány intelligensebb fajnál is megjelent, Pl. orkáknál(fóka tenisz).
Jobban belegondolok, akkor nem az ember sajátja, hanem az intelligenciáé. Kezdem elhinni azokat az elméleteket, hogy az intelligencia alkotott egy testet amit használ, és ha kinövi alkot egy másikat, egy sokkal jobbat, és az ember mint olyan, megszűnik mit elavult technika. :D
Ami nyilvánvalóan hatalmas probléma, az az ember minden mértéket felülmúló túlszaporodása. Nyilván erről is "gondoskodni" fog valamiképp a természet, de az egyén számára valószínűleg nem sok öröm lesz ebben a gondoskodásban (hacsak nem tud az ember az eszével valamilyen megoldást találni erre a gondra).
Mivel a nőstények amíg kölykük van nem tüzelnek és mert egy-egy hím csak néhány évig van hatalmon. A természet bölcs, mégha az egyén szempontjából kegyetlennek is tűnhet.
Az alfaságot sok oldalról próbálták megfogni. Szép kis netes irodalma is van a témának.
A egyik alapvető definíciója szerint az a férfi akit a nők előnyben részesítenek, szexuálisan vonzónak találnak, vágynak rá, lefekszenek vele. Egy alfa válogathat a nők között mert sorban állnak érte. Ez persze nem igazi válasz mert az okot nem írja le csak az okozatot. Persze mindenkinek kissé más az alfa fogalma és valahol tükrözi is az adott illető személyiségét.
A helyzeti vagy relatív alfa egy kicsit más. A nők alapvető párválasztási módszere a hipergámia. Ez azt jelenti, hogy mindig a rendelkezésre álló férfi egyedek felső 20%-ára utazik a többségük (a nemek kb. 10%-át mindig ki kell venni az általánosításból, ők olyanok, mint a gyevi bíró). Viszont ha szűk a keresztmetszet, alfaként viszonyulnak a rendelkezésre álló legjobb jelöltekhez. Feltéve hogy azért egy alapvető szintet megütnek. Ha viszont nagyon bő a keresztmetszet a másutt alfa kategóriás pacákok túlnyomó többsége is hoppon marad, lévén nem esnek bele a felhozatal felső ötödébe. Ez valahol megmosolyogtató is.
Másik aspektusból: A nők szeretik a különlegességeket. Az olyan pasasokat, akik valamiben kiemelkednek a környezetükből. Általában olyasmiben, ami az adott körülmények között értékes, elismert (és nem is kell hogy szükségszerűen hasznos legyen). Ez adott körülmények között akár valami kevéssé jelentős dolog is lehet.
A nők igazi vadászok és semmi sem készteti őket jobban vadászatra, mint egy mások által is vadászott vad. Azaz ha más nőknél is sikeres az adot férfi. Ez a női preszelekció.
Szóval alfa lehet akár az is, aki az adott körülmények között a többiek közül kitűnik, relatíve (és nem abszolút értelemben) jobb tulajdonságokkal bír, alapban vannak sikerei a nőknél (vagy legalább ezt gondolják róla).
Persze ha az alfa igazi személyiségjegyeit, tulajdonságait nézzük, már sokkal bonyolultabbá válik a kép.
Ráadásul annál brutálisabban viselkedett a sereg a legyőzöttekkel, minél szabadabb kezet kapott.
Úgy néz ki, hogy az emberek egy jó részében ez benne van, a többit meg húzzák magukkal. Elnyomja az őrület a józan észt.
Tök mindegy foci, politika....... ha teret éreznek az emberek az őrjöngésre, garantáltan lesz bőven résztvevő.
és az egyik ok, amiért mi (nagy általánosságban, és nem specifikus egyedekre lebontva) bírjuk egymást irtani-ölni, hogy nem kell közvetlenül (jelenléttel, kézzel stb.) tennünk
Csak részletesebben.
de az, aki részegen egy nő küszöbén rinyál a kegyeiért, az nem alfa
szerintem, ebben talán meg is egyezhetünk :)
sőt, a legritkább eset, hogy ha mégis harcra kerül sor, akkor megöli az ellenfelét. számtalan pózolás előzi meg a harcot, amivel az el is kerülhető.
és ha a vesztes fél bemutatja a megadási pózt, teljesen kizárt, hogy a győztes megölné. (Konrad Lorenz főleg kutyákról tett megfigyelései)
tehát ha "vissza az állatvilágba történik", az jót jelent
fajtársak gyilkolászása azért megesik, pl. oroszlánok az újszülötteket.
nem kockáztatja a genetikai állományát potyán :)
talán azért is gondolkodunk erről hasonlóan.
Sokakban illuzórikus kép él az állatvilágról.
Az agresszió egyből megjelenik, ha a körülmények lehetővé teszik, pl. eltűntek a szabályok. Ha pedig szükség keletkezik, egyből vége a szabálykövetésnek, a konfliktus mentességnek.
hatalomra kerülő maroknyi csoport utasítására történnek a népirtások. a rendkívül engedelmes, bárgyú és manipulálható tömegek besorozhatók katonának. ezen tömegeket alkotó egyedek pont a békés természetükből fakadóan tekintélytisztelők és naívak. emiatt manipulálhatók és felhasználhatók agresszióra is.
Az ember egyetlen szabályt követ, az érdekét.
Szép szövegek, de ha az lesz az érdeke úgy igazán valamelyik nagyhatalomnak, hogy mondjuk magyar ne legyen, akkor nem lesz.
egyáltalán nem. az ember az egyik legbékésebb faj.
ekkora népsűrűség mellett, ennyi konfliktus lehetőségéhez képest nagyon ritkán történik agresszió. a szabályalkotás és szabálykövetés nagyon hatékonyan működik.
Vagy kiáll magáért, vagy nem. Az előbbi esetben van esélye a győzelemre, az utóbbiban nincs.
Az intelligencia abban segít, hogy fel tudja mérni az egyed, érdemes harcolnia, vagy nem. Így is úgy is "megverik". De ha konfrontálódik rendszerint rosszabbul jár, akár a pusztulásával. Pl. rendszerint azon kevés értelemmel rendelkező fajoknál amelyek képesek kiirtani egymást "program" védi a feleket, illetve a fajt a kipusztulástól. Pontos rituálé szerint zajlik a küzdelem, míg az intelligensebbeknél megjelenik a kommunikáció a megadás, illetve elkerülés lehetősége.
Tekintsünk el a "blogtól" az italozástól. Attól függetlenül ez képlet érvényes az emberre is. Ha pl. az egyik fél sötét mint az országút, akkor a másiknak nem sok lehetősége marad.
Amúgy nagyban nézve az ember a legvérengzőbb faj, és ez nem sokat változott. Az, hogy most viszonylag keveseket ölünk meg magunk közül, talán inkább a modern fegyverek elrettentő erejének köszönhető. De még ez sem garancia semmire. Úgy tűnik újra a állatias viselkedés felé sodródik a világ.
(ahogy egyik jó barátomnak mondtam vala, mikor kikelt, hogy demindennőegyforma, hogy nem veszed észre, hogy mindig ugyanolyanokkal ismerkedsz?)
sokan/sokszor a kicsit is agresszívabb, nagyképűbb, neadjisten bunkó férfiakra simán rámondják
nem gondolnám, hogy ez jó
komolyan venni, pláne arra alapozni bármit is elég felesleges dolog
vannak köztük műveltek, műveletlenek és átlagosak. nagyobb és kisebb termetűek. a gyengébb fizikumú is lehet alfa könnyen, de ha értelmes, akkor bizony jóval szerényebb lesz a viselkedése konfliktus esetén.
lehet nagyszájú, vagy csöndesebb, aki nem mindig a társaság közepeként érzi jól magát.
és ha részegek, akkor kezdenek kicsit hasonlítani egymásra...
Arra viszont hasznos volt, hogy megerősítse a vélekedésem, mennyire másképpen, sokkal inkább külsőségeiben képesek látni a nők az alfaságot, mint mi férfiak.
Az az Alfa amelyik empatikus, nem kötekedős, lehet többször kerül olyan helyzetbe, hogy tennie kell, mint a kötekedők, sokszor nem is maga miatt. Az idióták gyengeségnek, félelemnek vélik a hárítást.
és ha a másik nem áll félre, ütköznek.
de nagy az esélye, hogy időnként ilyenbe keveredik.
ahogy Antal is mondta, ellenféltől függ.
mert amikor nem jön be ami sokszor igen, a határozott fellépés, aztán a hű de macsó viselkedés se, majd a hang felemelése és a fenyegetés se, akkor elfogynak a lehetőségek.
De ha arról van szó, verekednének is. Én ebben nem látok alapvetően üldözendőt. Igenis verekedjen is, ha igazságtalanságot lát, és elborítja a tesztoszteron, és a szép szó nem segít. Nyilván ez csak nagyon-nagyon ritkán és speciális helyzetekben méltányolható, szóval nem azt mondom, hogy verekedésből álljon az élete, távol álljon tőlem, hogy ezt mondjam.
mert nekem az a király az alfahímekben, hogy nem kell tetlegességig menniük (nem félelem miatt nem), hanem olyan a fellépésük, hogy egyszerűen megoldják
Egyszer egy buszon belém is belekötött egy börtönből épp szabadult testes cigány csávó, sőt le is köpött (!). És akkor megvédett egy "alfa-hím". Csak azt sajnáltam, hogy zavaromban nem tudtam valahogy megköszönni neki.
bennem ez nagyon nem így áll össze