Kamus vagy gyáva?
BDSM Blogok »
Blog - csicska_boy »
Kamus vagy gyáva?
Gyakran előfordul, hogy elkezdek levelezni valakivel, aztán az eszmecsere hirtelen félbeszakad.
Vajon miért?
Sokszor úgy tűnik, úgynevezett "kamusról" van szó, aki egyszerűen csak játszadozik (mások idegeivel), de voltaképpen esze ágában sincs komolyan találkozni. Esetleg "képgyűjtögetésre" használja a levelezést, és otthon, a biztonságos négy fal között éli le monoszexuáis életét.
Most azonban egy új eset azt az érzést keltette föl bennem, hogy korántsem mindig erről van szó. Lehetséges, hogy a másik fél tulajdonképpen nagyon is szívesen találkozna, és a levelezésbe is ezzel a céllal vágott bele -- csak aztán: inába szállt a bátorsága. Mert ki tudja, mi történhet? És mert egyszeriben csak azt érzi, hogy nem, mégiscsak őrültség ez az egész BDSM.
Az elgyávulás jóval rokonszenvesebb persze, mint a kamuzás, ám a végeredménye mégiscsak pontosan ugyanaz: még csak próbát se tettünk.
Pedig az egész BDSM egy kicsit éppen a "próbákról" szól. Kipróbálni valami szokatlant, próba alá vetni a határainkat, és persze átmenni a megpróbáltatások próbáin (sub oldalról) avagy újabb próbák alá vetni a subot (Dom oldalról). Nincs ok félni tőlük, mert ha meg is bukunk rajtuk, önmagunkról tudunk meg vadonatúj dolgokat.
Vajon miért?
Sokszor úgy tűnik, úgynevezett "kamusról" van szó, aki egyszerűen csak játszadozik (mások idegeivel), de voltaképpen esze ágában sincs komolyan találkozni. Esetleg "képgyűjtögetésre" használja a levelezést, és otthon, a biztonságos négy fal között éli le monoszexuáis életét.
Most azonban egy új eset azt az érzést keltette föl bennem, hogy korántsem mindig erről van szó. Lehetséges, hogy a másik fél tulajdonképpen nagyon is szívesen találkozna, és a levelezésbe is ezzel a céllal vágott bele -- csak aztán: inába szállt a bátorsága. Mert ki tudja, mi történhet? És mert egyszeriben csak azt érzi, hogy nem, mégiscsak őrültség ez az egész BDSM.
Az elgyávulás jóval rokonszenvesebb persze, mint a kamuzás, ám a végeredménye mégiscsak pontosan ugyanaz: még csak próbát se tettünk.
Pedig az egész BDSM egy kicsit éppen a "próbákról" szól. Kipróbálni valami szokatlant, próba alá vetni a határainkat, és persze átmenni a megpróbáltatások próbáin (sub oldalról) avagy újabb próbák alá vetni a subot (Dom oldalról). Nincs ok félni tőlük, mert ha meg is bukunk rajtuk, önmagunkról tudunk meg vadonatúj dolgokat.
Hozzászólások (7)
De nem is feltétlenül az indokolás hiányán akadok ki, hanem az elköszönésén. Valahogy ez olyan alap nekem. Bemegyünk, köszönünk, elmegyünk, elköszönünk.
Hogy ez modortalanság lenne? Lehet, vállalom, hogy néha én is így teszek.
Ha valaki ír, de már az első levélből, adatlapból látszik, hogy almás, akkor írok egy "nem egymást keressük" és kész. De azért előfordul, az is, amit írtál...
Igazából máig sem bírtam hozzászokni ahhoz a modortalansághoz, hogy valaki egy üzenetre ne válaszoljon, ne "zárja le" emberi módon az interakciót.
(Persze az más, ha már a konkrét randi le van zsírozva, aztán valahogy mindenkinek pont előző nap lesz valami halaszthatatlan dolga, vizsgája, megbetegszik, vagy csak akkor jön, ha megnézheti közben a Roma AS meccset.)
Szerintem valahol melyen tudja o h nem fog talalkozni.
Viszont annyira beleeli magat annyira valosnakneli meg azt h Na most igen! h elhiszi h most tenyleg komolyan ismerkedik.
Aztan az utolso pillanatban hirtelen stop.
Vagy eltunik vagy csak lemondja a talit valamilyen indokkal stb...
Egyreszt felelembol, masreszt azert mert az ismerkedes alatt mar fejben “megelt” ezt-azt. Kapott valami dozist abbol amirol fantazialni szokott.
Jelzem h szerintem ez a bi es meleg ferfiaknal a leggyakoribb, aztan a siman a ferfiaknal es legvegul a noknel.
(De ez csak a sajat tapasztalatom)