Hajmeresztő tapasztalat

Úgy tekintettem magamra, mint aki (a szexualitás terén) teljesen szubmisszív, alárendelt alkat, aki azt szereti, ha történnek vele a dolgok, és nem ő irányít, nem ő dominál.

Mégis, ahogy valóságosan is elkezdtem megélni a BDSM világát, és szereztem pár valós tapasztalatot, kezdett kikristályosodni bennem, hogy ez korántsem ennyire egyértelmű. Van bennem hajlam a szubmisszivitásra, de van bennem hajlam a dominanciára is. Egy emberben nagyon sok minden megfér egymás mellett. Egy ember lelke korántsem olyan sematikus, mint sokan képzelik (vagy ahogyan ebből az aspektusból nézve magam is képzeltem).

És most, íme, próbát is tettem a "túloldalon".

Kétségtelen: más élmény a kettő. Más dolog alkalmazkodni, és más dolog irányítani. De nagyon sok a hasonlóság is. Úgy látom, a lényeg mindkét oldalról ugyanaz: megpróbálni ráhangolódni a másikra.

Ostobaság az, amit sokan képzelnek, hogy a Domot nem kell, hogy érdekeljék "szolgája" vágyai. Éppen ellenkezőleg. A Domot talán még jobban kell hogy érdekelje, mint a Szubot. Hiszen a Dom határozza meg az események folyását, ő dönt. És olyan szeánszokat kell teremtenie, ahol a felek kielégülnek. Ki kell kutatnia a "gyenge" pontokat, azt, ami sok, és azt, ami kevés. Ez hasonlóképpen izgalmas, mint a Szub gondolatvilága, amely a hűségre, engedelmességre, odaadásra épül.

Nem tudom még, hogyan fog folytatódni a történet, de azt már most látom, hogy új tapasztalattal, mélyebb önismerettel gazdagított. Egyelőre mindenesetre, egy szóban összefoglalva, mégis elsősorban az jut eszembe róla: hajmeresztő.