Miért a pisi?

Igazán nem tudom, hogy hogyan alakult ki bennem a pisi-"fétis".

Azt tudom csak, hogy ha "megalázásról" van szó, számomra mindig ez tűnik a végső, a legdurvább megalázásnak. Ha lehugyoznak. Lehetőleg arcon. Akár egyenesen a szájba.

Talán mert ez jelzi legvilágosabban, hogy a két fél nem egyenrangú? Minden más aktus lehet ember és ember közti viszony valamely szerepjátékban. Megverni vagy szadizni lehet embereket is. Lehugyozni csak vécét vagy piszoárt szoktak. Valami olyat, ami már csak tárgy, amiben semmi emberre emlékeztető nincsen.

De talán valóban van ebben valami mélyebb jelentés is. Ez pedig: a hím területmegjelölése. Az állatvilágban bevett szokás, hogy a domináns hímek vizeletükkel jelölik meg saját területüket. Érzek valami hasonlót a levizelésben is. A domináns hím a vizeletével jelöli meg, hogy szolgája, csicskája az ő birtoka, az ő tulajdona.

És az miért izgat, hogy egyszerre több "domináns hím" is levizeljen? Az előző gondolatmenetből kiindulva azért, mert így azt érezhetem, _minden_ hímnek, minden férfinek a tulajdona vagyok, és azt csinálhatnak velem, amit akarnak. Ez a teljes alárendelődés, a teljes alávetettség megnyilvánulása.

És talán ez magyarázza meg azt is, hogy ellenben a szar miért csupán csak gusztustalan és viszolyogtató számomra, és a legkevésbé sem izgató. Mert abban nincs ott ez a birtokjelölő aktus, ez a mély szimbolikus jelentés.

No meg még valami, és ezt sem érdemes talán elhanyagolni a nagy szimbolizmusban. A fiúk már gyerekkoruktól kezdve szeretnek a pisilésükkel játszani. Nagy ívben eresztik vagy lefelé engedik, spricceltetik vagy párhuzamos sugarakat indítanak, keresztezik egymásét vagy egybefolyatják a sugarakat. Mindez egy nagyon játékos aktus is. És talán ez a játékosság is vonz benne, az, ahogyan egy férfi fölébreszti a benne szunnyadó kisfiút, és játszik, miközben én ott csak egy tárgy vagyok e játék közben, amelyet éppen birtokba vesz.