A magány definíciója

A magány az, amikor egy emberen, akit minden szempontból meghökkentően szimpatikusnak találsz, az első szavad után, amit kimondasz neki, azonnal észreveszed azt a nem is tudatosuló, árnyékszerűen átsuhanó, arcizmokat sem megmozgató viszolygást, azt a nyersen testi ellenérzést, amelyet szavak és gondolatok nem írhatnak fölül, legfeljebb az idő, amely a viszolygást mindenféle mássá átalakíthatja.

És a magány az, amikor ezzel az emlékkel eltelve végiggyalogolsz egy városon, és elámulsz azokon, akik ezt éppen nem érzik.