Barátok közt

Meddig megy el ,meddig mehet el egy ember a másik megtévesztésében? Mi a cél és pláne mi alapján választ eszközt? Ahogy a való életnek,úgy a pixinek is rákfenéje az őszintétlenség. Egy pontig elfogadom,hogy ismeretlenül nem kell feltétlen őszintének lenni,na de ha már egyszer kibújok a profilom mögül és személyes kontaktban vagyok a másikkal,azért mégiscsak elvárt lenne. Pláne,hogy igazán nincs is tétje.

Abban a kis társaságban,aminek én is részese lehetek,fontos az őszinteség és hatalmas romboló ereje van a hazugságoknak. Érzékeny világ a D/S világa. Érzelmek születnek,bizalmi kötődések,amiket egy hazugság menthetetlenül elpusztít.

Az a pár ember,aki ennek a kis privát magnak a részese,ezt jól tudja,mégis időről időre botlik meg valaki. Ez a botlás sajnos bizalomvesztéshez vezet,amit nehéz helyrehozni.

A mindennapjaim része lett ez a féltés. Féltése a felépített egyensúlynak,a végletegig tolt bizalmi kapcsolódásoknak.

Felelősek lettünk egymásért,ha már adtunk és kaptunk egymás lelkéből. Márpedig így történik ez egy harmonikus kapcsolódásban.

Amikor adok,lemondok arról a részemről,amit adok,csakhogy neki adhassam. Feltétel nélkül térdelek le...

Nem várok cserébe semmit,csak őszinteséget.

És ez az elvárás nagyobb,fontosabb mint bármi más.

Szerencsés vagyok,hogy ennek a kis baráti társaságnak lehetek a része és még szerencsésebb,hogy az értékrendünk is közel azonos.

A közös szeánszok és a privát kapcsolódások is rég túlmutatnak a pixi falain belüli DS világon. Vigyázom,óvom annak minden értékét és szabályait.

Amikor valaki csatlakozik a mi kis világunkhoz,talán elsőként mindíg az jut eszembe,hogy megóvja e majd ezt a láthatatlan egyensúlyt. Vajon érzi e azokat a a rezgéseket,amiktől magáénak tudhatja ezt a kis világot.

Tudom,hogy sok olyan tagja van a pixinek,aki csak sodródik az oldalon,de nem talál kapcsolódási pontot. Kapcsolódás nélkül pedíg nem tudjuk megélni sem a szub,sem a domináns énünket. Így az egész csak egy elnagyolt szörfözés egy olyan világban,ahol a profilok mögött álmodozunk a pillanatnyi élvezetekről.

Szerencsés vagyok,mert megélhetem ezt a csodát. Mert merek őszinte lenni,mert tudok bízni és mert barátokra leltem.

Jó itt. Jó veletek.