Megtervezett kis szeánszomban a szoba közepén,ruhátlanul tèrdelek háttal az ajtónak.
Szemeim bekötve várom,hogy Domom belèpnen a szobába.
Nem tudom,mit tesz velem,mibe sodor,hogyan töri meg a nemlètező ellenállásomat.
Azt sem tudom,hoz-e valakit magával,hogy odadobjon konckènt .
Álmodozom,hogy mi fog törtènni..
Aztán persze eszembe jut,hogy milyen kifogások miatt nem jött eddig senki vele.
Alfahím aki nem tud este elszabadulni,mert az asszony nem engedi.
Túl messze vagyok ès hiába hozza-viszi a Domom a bágyadt seggèt,neki nem fèr bele az utazás,ha bele kell dobni az üzemanyagba
Pont ma,pont most nem jó! Szóljunk,ha majd a szeánsz pesten lesz,mert nem tud utazni
Egyszóval pontosan ezek miatt nekem az èn kis Domom a FÈRFI!
Nincsenek kifogások,a világ vègère is utánamjön.
Ellenben a sok puhapöcs pasi,aki szuperdommesteristen lètère lusta utazni egy szeánszèrt.
Haragszom,mert itt sirnak a pasik,hogy milyen szar a pixi,meg hogy a lányok milyen kamusok.
Aztán ha mègis adódna alkalom,kifogások teljes tárháza áll hadba a józan èsz ellen.
Ja....hogy te nem osztozol a Domommal rajtam?
Rendben! Akkor baccál egyedül!
Alig várom a ma estèt,hogy újra igazoljam az igazam.
Cáfolj,bizonyíts! Mennyit is èrek èn neked?
Hozzászólások (0)