Itt van az ősz,itt van újra

Még csak most hajnalodik.Egész éjjel nem tudtam aludni. Sokat gondolkodtam ezen a Pixis életen. Mióta regisztráltam,rengeteg impulzív dolog történt velem,amit messze nem sejtettem. A világ kinyílt és az a fenemód erkölcsös életem is kezd elpárologni.

Régen,ha elmentem a Westendbe a barátaimmal,ment a shopping,a mozi, vagy döglesztő ruhaorgia.

Az utóbbi időben pedig az embereket nézem. Fordulok lányok után,keresi a szemem a férfiak farmerjén a dudort ott a slicc környékén,miközben azt veszem észte,hogy beharapom az alsó ajkam. Nincs szexhiányom,hiszen kiélem magam,de mégis közönségesen szemezek a metrón,plázában,vagy épp a kórházban,ahová tegnap is mentem látogatóba.

Eddig nem figyeltem ,de valósággal megbabonázott a fehér passzos nővérnadrág,vagy a beteghordók feneke.

Most még korán van,kevés az ember az utcán és csepereg az eső is. Ilyenkor melegebben öltöznek már az emberek és az ősz lassan elviszi magával a kukkolható vágyódásokat.

Ha ingereket akarok,át kell térjek a valós,kézzel fogható és szájjal csókolható testrészekre. Ahol már nem titokban nézem csak,fantáziálva,mit takar a nadrág,hanem megérintem,magamra-magamba húzva a vágyott testrészt.

Persze most elitélhetsz,mert messze nem érdekel,ki tartozik ahhoz a testrészhez.

Itt van az ősz. Ami elvesz valamit,amivel remekül elütöttem az időm szinte minden unalmas percét és remélem,hoz helyette új elfoglaltságot.

Még csak most hajnalodik....

De a fél kámaszutra átsuhant az agyamon. Ez elképesztő.

Az én Domom ilyenkor még alszik.Álmodik.Erős jelleme még pihen.Pedig most nagyon rámférne,hogy helyrerázza a gondolataim. Vagy az ölelése...az méginkább kéne most. Addig sem érezném,hogy milyen kegyetlen velem az ősz!