Reggeli sanzon

"Baszki Csepi! Miért kell neked mindíg a középpontban lenni? Miért érzel ellenállhatatlan vágyat arra,hogy minden rólad szóljon? Miért hagyod el folyton a biztonságos jólbevált konfortzónád?"

-Istenemre,nem tudom. Talán mert ettől vagyok én ÉN

Ma is nyugtalan a reggel. Itt áll fölöttem és osztja az észt. Az asztalon könyöklöm a reggeli kávém felett. A cigarettám lassan szívás nélkül parázslik el.Ő pedíg itt áll a fejem felett és egyre mantrázza,hogy hogyan jó nekem. Hogy csak jót akar! -elhiszem neki,de tudom,hogy nekem nem ez az utam.

Megköszönöm a reggeli próféciákat és felállok az asztaltól. Még fel sem öltöztem. Elsétálva a tükör előtt,megállok egy pillanatra. mélyen belenézek a szemembe. Te kis ribanc! -mondom oda magamnak,csak úgy önigazolásképpen.

Értem én,hogy az anyám,de na! Istenem ,pedíg töredékét sem tudja,mi jár a fejemben! Régóta gyüjtögetett,felhalmozott vágy és fantázia. Szemben az ő bigott fekete-fehér elképzeléseivel.

Már Gábor mellett is "unatkoztam"-pedíg ő volt az,aki megmutatta nekem az én sub oldalamat. Szerintem valamilyen szinten anyám is sub. Saját maga subja.

Bevonultam a fürdőbe és levetkőztem. Le akartam mosni magamról az elmúlt éjszaka megélt álmok mocskát.

Csak álltam a zuhany alatt és csukott szemmel élveztem a forró vízzuhatagot.

Kizártam a külvilágot és próbáltam relaxálni.

Szinte éreztem a gördülő vízcseppek útját,ahogy a vállamról,kis patakokban csorognak végig a melleim közé,majd végig a hasamon,megkerülve a köldökömet, átfutva a csípőmön,utat találnak a lábaim közé.

Francba! Ennyit a relaxról! Megint ez a fülledt erotika!

Itt élvezkedem és vízcseppekről hadoválok,közben alíg várom,hogy valaki belekapaszkodva a hajamba,hátrarántson és elkapja a torkom.

Hogy végre olyan szempár nézzen rám,amibe képtelen vagyok visszanézni.

Hogy végre valaki elementális erővel nyársaljon fel,miközben én próbálok ellenállni.

Vagy,hogy érezzem végre,ahogy a nyelvem végig siklik két húsos szeméremajak közt,majd a gát után belefúródjon a finom,szük popsilukba.

Baszki. Ez nem normális.

Kilépek a zuhanyzóból,gyors és felületes törölközés,letörölve a vízcseppek mellett azokat az örömcseppeket is,amik az álmodozásom hatására már a combjaimon fojtak le.

Vissza a szürke hétköznapokba.

Anya holnap már hazautazik. Addig "jókislánynak kell lenni"-nyugtattam magam.

majd feltöltöztem ,gyors és szolíd sminket dobtam magamra és puszit dobva anyámnak,kiléptem az utcára.

Éhes vagyok!-nyugtáztam magamban!

Éhes vagyok,minden szempontból........