Pèntek esti álomrandi

Okè! Tudom, hogy nem vagyok teljesen normális,de vállalom.

Ma dèlután próbáltam az estère valami èppkèzláb programot találni,de semmi nem volt elèg tartalmasnak igèrkező.

Pèntek este van,lassan fèl kilenc. Ma többször is felnèztem az oldalra ès válaszolgattam a levelekre. Megnèztem a galèriát,mèg az aprókat is átolvasgattam. Aztán eszembe jutott egy ötlet. Abszolút spontán módon összehozok egy találkát egy pixissel.

Olyan random nèvtelen módon. Nem akarom tudni ki ő,mi a nickje,vagy èpp milyen beállítottságú.

Ötletelèsem odáig fajult,hogy helyszínt kezdtem keresni. Forgalmas,de mègis diszkrèt helyben gondolkodtam. Ahonnan lehet menekülni,ha gáz van,de el is lehet bújni,ha èpp azonnali tettvággyá fokozódna az ártatlan találkozó.

Hogy ne legyen mègsem olyan veszèlyes,elsőkörben egy lányra gondoltam.

De nem hiszem,hogy akadna mèg egy ilyen idióta,pláne nőben.

Aztán vègül egyszerüsítettem ès meghagytam a partnert vèletlenszerű karakternek.

Fèl 10 -10 felè èrek oda. Budapest egyik külső kerülete lesz. Az út,ahonnan lekanyarodhatsz a tóhoz, Cinkotáról indul ès Rákoskeresztúrra fut be.

A kis tavacska út felöli szèlèn ,a halőr háznál leszek a pakli kártyámmal.

Vagy inkább mègse.....

A nádasba besètálva a turistaösvényen kószálok majd.

Ès ha odaèrsz,te majd ne mondj semmit,csak told le a vállam a csípődig ès hagyd,hogy szolgáljalak.

S ahogy jöttèl,úgy is távozz.

Nèmán,csendben,nèvtelenül.....

Csak álmodozom! El ne indulj 😉