Conchita

Én is köszönöm!

Ennél tökéletesebb kezdését egy napnak el nem tudnám képzelni... Nagyszerű volt olvasni.

Ezt valóban kiadták, mint közleményt?

Ha így van, nem csodálnám, ha gyorsan Európán kívül találnánk magunkat... vagyis Magyarországot.

Köszönöm csepp!
A kiadott közlemény, és Szeszták Ágnes, a tudatipar eme csúcsteljesítményét tetten érő "megfejtése" is tetszik!

Véletlenek...
(Hova is tettem a kávém? Ja itt van előttem.)

"Véletlen márpedig vannak rovat":
http://index.hu/belfold/2014/05/18/ilyen_kozlemenyt_meg_soha_nem_adott_ki_a_magyarok_vilagszovetsege/

Bocsánat, ha vérmókusnak tűntem!
S abban egyetértek Safír, hogy ott a (társadalmi) igazságosság elve, csak én is úgy gondolom, hogy LMBTQ toleráció pont abban a státuszban van Kelet-Európában, mint ahol a nőkkel szembeni toleráció volt 1900-as évek elején.
Remélem nem jutunk oda, mint a 60as évek San Fransisco-ja.
(További referenciák erről a korról a Milk című filmben. Sean Penn élete alakítását hozta benne.)

Elnézést az elírt betűkért, mobilon-írás a jelenség oka :)

Örülök a sok hozzászólásnak, a blog elérte a célját. :)

A tolerancia paradoxonáról azt gondolom, hogy nem igazán paradoxon; a kirekesztő, gyűlölködő gondolatokhoz is joga van az embereknek, viszont ha a többség nem ilyen, nem kaphat teret a szélsőség.

És az is fontos, hogy szabályozza a társadalom, hogy mi megengedhető és mi nem, mert én is azt gondolom, hogy a kitekesztő gondolatok, akár már kimondva, leírva is veszélyesse válhatnak, könnyen tettek lehetnek belőlük.

A pozitív doszkrimináció is segíthet, de szerintem a lényeg, hogy el kellene érni, hogy a többség elfogadó legyen, és ne gyűlölködő. És ehhez a megismerés az első lépés, ami nem ismerek, attól idegenkedek, így jó ha sokan láthatják, hogy sokszínű a világ, és ezt a sokszínűséget az emberek többsége normálisnak tartja.

Köszi :)

Tudom, hogy nem tőlem kérdezted és bocs, hogy beleugatok.
Azért azt szerintem mindannyian tudjuk, hogy nem egyenlő jogok illetik meg a melegeket és a nem melegeket. Számtalan példát lehetne felhozni, mikor sérülnek a jogaik, csak mert melegek.
És a kezdetekkor minden polgárjogi mozgalom hangosabb, mint később, amikor beindult a változás.
Elég a női polgárjogi mozgalmak kezdetére gondolni. Elég szélsőséges tettek (is) voltak, nagyon hangosak. De általában ugyanabban a munkakörben a férfi alkalmazott még mindig többet keres, mint a nő. A női szavazati jog sincs 100 éves. Legalább is nálunk.
Az afroamerikai polgárjogi mozgalmak is hangosabbak voltak. Zavargásokkal, miegymással. Meg lehet nézni, hol tartanak most.
Én sem akarlak meggyőzni Téged. Ez pusztán az én véleményem, Safir.

Én megértem és elfogadom, hogy így gondolod, csak egy kérdés jutott még eszembe ezzel kapcsolatban: nem pont az az egyenlőség sérül ezzel, amit annyira nagyon el szeretnénk érni? Hogyan várjuk el valakitől, hogy támogassa a mások egyenlőségét, mikor azt látja, hogy némelyek valahogy mégis egyenlőbbek, csakis azért mert mások? Az elfogadást, az egyenlőséget tényleg azzal lehet elérni, hogy előnyöket biztosítunk? Nem lenne elég csak egyenlő _esélyeket_ biztosítani?
Nem akarlak meggyőzni semmiről, csak jár az agyam :)

A 90es években indult Hollywood pozitív diszkriminációja.
Eddie Murphy a vicces, józsaru és pozitív hős.
Én azt hiszem, hogy egyelőre kell a pozitív diszkrimináció.

Igen, de mégis az ott lévő lánykáknak volt kellemetlen... csak azért mondom, mert ha mindenki annyira toleráns, akkor azt is érezhetnék, hogy a kislányoknak semmi közük ahhoz, ami ott megy. Na de mindegy, nem is ez a lényeg, csak próbáltam kifejteni, hogy nem a melegek, travik, stb. elfogadásával van bajom, hanem a másságuk miatt való kiemeléssel... Azt, hogy valaki más, elfogadni illik, de emiatt kvázi jutalmazni szerintem nem.

Most hallok először az orosz lányka kifütyöléséről.
De az a fütty nem a lánykának szólt, hanem a jelenlegi politikai helyzetnek és az Ukrajnában folyó nagyon korlátozott háborúnak.

Azt nem mondtam egy szóval sem, hogy csak a miénk a jó másság... az első körökben nekem is tetszett, mint karakter, és semmi bajom azzal, hogy kiállt és azzal sem amit csinál... ami nekem szúrta a szemem ebben az egészben az, ahogy záporoztak a max pontok. Mert lehet, hogy jó volt, de nem _ennyire_. Szerintem ebben a tolerancia az, hogy felléphetett, hogy az emberek tovább szavazták, stb. Az, ahogy megnyerte már nem tolerancia, hanem pozitív diszkrimináció. Ez az, amivel én nem értek egyet. (Meg azzal, hogy muszáj imádni és ha nem rajongsz érte akkor rögtön antitoleráns faszkalap vagy :D)
A másság elfogadásáról való szavaiddal is egyetértek, remélem, hogy valóban pozitív hatása is lesz, nekem csupán konkrétan a jelenség ellen van kifogásom, amikor a toleráns európaiak megszavaznak egy női ruhás férfit, miután kifütyölik az orosz lánykákat, hogy is van ez akkor? Azzal sincs bajom, hogy nyert, csak legalább lett volna szorosabb a verseny, ne csak a max pontok mentek volna, mert így már nem verseny volt...

Sokakat megosztó téma.. És sokaknak van véleménye.. Nekem is.
Bi vagyok, semmi bajom travikkal se melegekkel..
De..
Azé vagy szakáll vagy ruha.
Az hogy tolerancia..
Talán hagyjuk.. Ez az egész csak pénzről szól (a reklám és hogy mindenhol ez megy)..
Szerintem ebben semmi tolerancia nincs ezek után. Pénz..
Összehoztak egy harmadrangú showt, ahol mondjuk az ének lett volna az első.. Egy hangra fel nem kaptam a fejem hogy: wow ez igen.. A táncosok is harmadosztályosak voltak..
Akkor csak show.. Olcsón kihozva sok bevételért..
Többség szerintem azt sem tudja a tavalyit ki nyerte..
Lényegében elérték amit akartak, ami nem a tolerancia hírdetése, hanem az hogy beszélnek a műsorról.
Megnyerve maguknak a világ egyik nagy vitatémáját..

Én sem néztem a Dalfesztivált, nem az én stílusom, de ez a dolog szempontjából irreleváns.
Az engem is meglepett, hogy ez pont ezen az oldalon verte ki a biztosítékot egyes embereknél. Úgy látszik, itt is a többségnek csak a saját vágyai a normálisak és elítéli azt, ami nem egyezik az övével. Miközben azt elvárja, hogy a saját szokásait tiszteletben tartsák. Ugyanez folyik itt is, mint odakint.

De a bemásolt John_Galt idézet is jó példa erre. Nem az eleje, amiben a toleranciáról beszél. Hanem amikor X-ről és Y-ról.
X szerintem nem toleráns, hiszen kirekesztően gondolkodik bármiről, ami nem olyan, mint ő. Az teljesen mindegy, hogy keresztbe tesz-e nekik, vagy sem. Jól tudjuk, hogy a borzalmak nem a tettekkel, hanem a kimondott szavakkal kezdődnek. Az első "de"-vel. A többi automatikusan jön magától. A legtöbb esetben.
Y általában nem piszkálja "a tolerancia jegyében" konzervatív ismerősét (és nem csak azért, mert ismerőse általában nem konzervatív, hanem jóval szélebbre van). Viszont az ismerőse kirekesztésre neveli a gyermekét. El lehet képzelni, mi lesz abból a gyerekből, amikor felnő, ha már az agymosás ebben a korban elkezdődik.
És itt lép képbe a tolerancia paradoxona, amiről Silk kommentje anno szólt és amihez John_Galt kommentelt. Ha nem erőszakolom rá a másikra a saját véleményem senkire és elfogadom mindenki világnézetét, bárminemű beállítottságát, amennyiben az nem kirekesztő, akkor toleráns vagyok. Viszont ha a "tolerancia jegyében" elfogadom az intoleráns ember véleményét, akkor teret engedek a kirekesztésnek és az intoleranciának.
És ez adott teret annak a szélsőséges politikának is, amit Csend említett.
Nem kell mindenkit kedvelni. Szeretni meg főleg nem (lehetetlen is lenne). De el kéne fogadni, hogy ahány ember, annyi belső világ és beállítottság.

Ahogy látom, az emberek többsége belefáradt a demokráciába.


Az a sok döntés és felelősség... Vissza a régi szép időkbe. Etessenek, itassanak, gondolkodjanak helyettem.
Hogy ez mennyire működik és mennyire populáris arra politikai állatorvosi ló "A Nagy Devizahiteles Probléma".

Szívesen :)

Egyetértek, önmagában az, hogy téma lett, hogy beszélnek a másságról, üdvözlendő mert segíti az elfogadást.

Én is örülök bármilyen kis lépésnek is az elfogadás felé, és ezzel most szerintem lépkedünk :) Mi, akik beszélünk róla...

A szélsőséges politika, ami ma Mo-n a mainstream kezd lenni, pedig akkor szorulhat ismét kisebbségbe, ha az emberek rádöbbennek, hogy merre tartunk... Ehhez sem árt, ha látjuk, ki hogyan reagál ilyen dolgokra.

Egyrészt a partvonalról obégatok, mert nem láttam az Euróvíziós Dalfesztivált.
Az áramlatok, miket kavar izgalmasabbak számomra.

Egyrészt számomra felfoghatlan, hogy lett ez ekkora téma Magyarországon. Olyasmi lett, mint amilyen a 80-as évek közepétől a foci volt. Az okora van tippem és szerfelett érdekesek.

A vallás és politika szép és (számomra) kívánatos szétválása sajnos már nem teljes.
Így lett Ms Wurst politikai téma, amit nem linkelnék.
De nem meglepő, hogy a katolikus vallás hivatalos álláspontját nem írta le a cikk. (Az osztrák érsek üdvözölte, egy magyar és vállaltan keresztény politikai párt elítélte.)

Én, személy köszönöm a linket.

Végül pedig egy idáig nem említett aspektust említenék:
Szerintem az intolerancia egyik igen veszélyes módszere a kirekesztés és tagadás. Nincs homoszexualitás, nincsenek egynemű párok Magyarországon. Tiltjuk, üldözzük és nyomást gyakorlunk a mégis létezőkre. A gyerekeinket pedig úgy tanítjuk, hogy ne ismerjék ezt, (és ezért) féljenek tőle.
Azt hiszem ennek most egy időre vége. Ha nem is biztosan csak jót és szépet mondanak majd Ms Wurstról, de többé a szönyeg alá nem lehet söpörni az LMBTQ közösség létét.
Személy szerint én (és bocsánat az otrombaságért) csak azt tudom mondani:
Halleluja!

http://m.hir24.hu/hirek/elet-stilus/Conchita-maskepp-avagy-homoszexualitas-vallasi-szemmel

A "hatás", azaz a link az előbb lemaradt. :)

A téma felvetése, amúgy nem a dal vagy az előadó mibenléte, hanem az ő apropóján a másság elfogadása miatt történt.

És ilyen hatása is van:

Mint ahogy utaltam rá, az a zenei stílus nagyon nem a világom, így lehet, hogy nem tudom jól megítélni, de szerintem nem azért nyert a srác, mert különc, hanem annak ellenére. :)

Azért éppen itt, mert ez is másság, az is, de ezek szerint csak a miénk a jó másság... :D

John Galt tolerancia-meghatározását most is lájkolom. Hasonlóképpen gondolom én is.

Silk tolerancia blogjához, hozzáfűzte John_Galt:

KEDVELNI valaki(ke)t illetve TOLERÁNSNAK LENNI nem ugyanaz. A tolerancia arról szól, hogy nem próbálod ráerőltetni a saját elveidet, életmódodat, stb másokra (addig a pontig, amíg nem ártanak neked). Még akkor sem, ha végtelenül taszítónak találod őket.
Azaz, ha X gyűlöli a cigányokat, megveti a keresztényeket, undorodik a melegektől... de nem akarja korlátozni a jogaikat, nem tesz szándékosan keresztbe nekik, akkor X toleráns.
Ha viszont Y a "tolerancia" jegyében folyamatosan piszkálja konzervatív ismerősét, hogy mér' tanítják otthon azt a gyereknek hogy a "homoszexualitás helytelen", vagy hogy "ne bízzon a zsidókban", akkor Y intoleráns - még akkor is, ha amúgy igaza van.
Szerény javaslatom az, hogy bátran engedd szabadjára mások iránti ellenszenvedet itt vagy máshol. Attól még nem leszel intoleráns (legalábbis amíg meg nem próbálod kitiltatni avagy lecsukatni a neked nem tetszőket).
Gyűlölködni istenadta jogunk

Tolerancia az, ha valaki pusztán a mássága miatt érdemel ki egy díjat és nem a teljesítménye alapján? Ha igen, akkor én inkább nem akarok toleráns európai lenni :)
Egyébiránt nem tudom miért érdekes az, hogy pont itt, mivel az úrról nem derült ki, hogy BDSM művelő lenne, és saját bevallása szerint még csak nem is travi, egyszerűen csak meleg, és "Punci Kolbász" csak egy szerep számára, amit eljátszik. Mi köze ennek hozzánk?

Láttak? :) Ki gondolta volna? :)

Sebaj, már megérte, egészen átlagosnak kezdem érezni magam, így hogy az ajrovízijón nem utálkozom úgy, mint régebben :)

Talán van az az isten, hogy "éppen itt" láttak már ilyet, ha úgy tűnik hogy máshol még soha

Ó, hát ezek szerint sikerrel jártak, akik győzködtek engem, hogy nemcsak magaskultúra létezik :)

A meglátásodra pedig újra csak: Éppen itt? :D

Bárminemű információs eszköztől el kéne tiltani azokat az embereket akiknek ez akárhogy is téma, a kulturális cselekvőképtelenné nyilvánításuk mellett